A józsefvárosi Vajda Péter utcát érintő közügyek

Szeretem a Tulipánok városát. Ha elkésve is, de próbáltam lépést tartani vele.

Vajda Péter utca és Delej utca sarok, egy hónapja (ha figyelsz, az úgynevezett "védőszemét" között észreveszed):

(Nagyításhoz kattintás a képekre!)

Két nappal később:

Bő egy hete:

Tegnap:

(Miközben fényképeztem, találkoztam Pruzsinszky Józsi bácsival, akitől megtudtam, hogy az útszűkítő szigetet a rendszerváltás után a lakosok építették - ez érdekes történet, de nem itt a helye -, valamint javasolta, hogy költözzem a Tisztviselőtelepre, és hozzak létre egy kis kertet ezen a zsebkendőnyi földdarabon.)

Ma reggel:

Ludovika tér, Miroslav Krleža szobra mellett, tegnap:

A következő bokorágyásba is ültettem, de túlságosan a szélére, ilyen volt egy hete:

Azóta térült-fordult a fűnyíró, és tegnapra ez maradt belőle:

Próbálkoztam a szomszéd kerületekben is, Ez a Népligetben van, az elhagyott teniszpályák közelében, ahol frizbizni szoktunk:

Ez pedig Nagycsarnok mögött, a Corvinus egyetem kijáratához közel, "a rektor szemétlifje" mellett (tíz napja, de azóta sem nőtt tovább):

Végül két idézet a facebookon folyó beszélgetésekből a "Tulipánok városa" kapcsán, a veszteségekről és a megközelítésmódról:

"Nálunk is ellopták. Ültettünk még. Megint ellopták, megint ültettünk. Tíz év alatt az egész környéken a mi virágaink vannak. Az autók ellen van négy terméskő, mert mindig beleálltak a faaljba. Sokszor a még kicsi fát is kitörték. De mi voltunk az erősebbek. Most már erős fánk van kettő is. Kiszedem a csikkeket, a használt pézsét, kutyaszart, félig kiivott kisüveget, erődobozt stb. Van nyeles lapátom és kapirgám az ilyesmihez. Egyre kevesebb a cucc évről évre. Reggelente szórakozom így, jó sokan látják. Hasznos."

„Igen, tényleg nagyon sok mindent ellopnak, és sok mindent tönkretesznek az emberek. De az összegzésben az látszik, hogy még mindig pozitívan lehet kijönni belőle, és messze érdemesebb csinálni valamit, mint nem. (Talán az segít érzelmileg, ha eleve számolunk bizonyos mértékű veszteséggel.)"

Megkezdődött a
Civil érdekmegjelenítés és partnerség
Józsefváros szomszédságaiban, negyedeiben
című program

A program keretében 4 civil fórum valósul meg a 8. kerületben olyan közérdekű helyi ügyek, problémák köré szerveződve, amelyek
- a civil lakosság széles körét érintik,
- a kerületben működnek civil szervezetek az adott ügy érdekében,
- a civil szféra és az önkormányzat együttműködése szükséges a megoldások kidolgozásához.
 
A program célja
-     a helyi lakosság aktivizálása a helyi ügyekben – az állampolgári részvétel erősítése a döntések előkészítésében;
-    a civil szervezetek bevonása, a tapasztalataik, szaktudásuk beépítése a közösségi folyamatokba, a civil szektoron belüli hálózatépítés segítése,
-  valamint a civil szféra és az önkormányzat közötti, szakmai alapú együttműködés elindítása, a meglévők fejlesztése.
 
A fórumsorozat tervezett témái:
 
1.   Józsefvárosi droghelyzet a lakosság szemével

2.  Lakhatás és társasházi ügyek – bérlői és tulajdonosi lakóközösségek ügyei, önkormányzat és bérlők / tulajdonosok aktuális kérdései, problémái

3.   Zöldebb Józsefváros – köztisztaság, gyalogosok és autósok együttélése, zöldítő akciók folytatása

4.  Közbiztonság és a lakosság tapasztalatai – programok, lakossági és rendőrségi együttműködések
 
A fórumokra a helyi lakosság, az érintett civil szervezetek, az önkormányzat és az intézmények képviselőit várjuk. A fórumokon elhangzott problémafelvetéseket és megoldási javaslatokat összesítjük, és közérdekű bejelentés formájában továbbítjuk az önkormányzat és az illetékes intézmények felé.
 
A program hangsúlyos része a fórumokon elhangzott felvetések és javaslatok sorsának követése, amelynek eredményét 2012 novemberében workshopon ismertetjük és beszéljük meg.
 
A program partnere a 8kerblog, amely – a programmal kapcsolatos folyamatos tájékoztatáson túl – rendszeresen beszámol a megvitatott témákkal kapcsolatos fejleményekről, és helyt ad az adott ügyekről folyó társadalmi párbeszédnek a fórumok előkészítésének és utánkövetésének időszakában egyaránt.
 
A programot megvalósító partnerek: Nap Klub Alapítvány, Testvérem Egyesület, Négy Ház a Magdolna Negyedért Egyesület, 8ker.blog.hu, vajdapeterutca.blogter.hu.
 
További információ a fórumok időpontjáról és eredményeiről: 8ker.blog.hu
Email: civilforumsorozat@gmail.com

 A program Trust 2011/222 azonosító számmal az Ökotárs Alapítvány támogatásával valósul meg.

Végül ezt mondtam el a közmeghallgatáson:

"Először is, megköszönöm a közmeghallgatás menetében tavalyhoz képest végzett változtatásokat. Nemrég három civil szervezet, Budaházy Gusztáv javaslatára, levelet írt a képviselőknek. A legfontosabb kéréseik hatását viszontlátom a mai rendezvényen.

Lassan hat éve költöztem a Vajda Péter utcába, és foglalkozni kezdtem néhány közvetlen környékbeli közüggyel, majd a kudarcok nyomán az önkormányzat működésével is. Sokat levelezek a hivatallal, írok egy blogot, jelen vagyok az örvendetesen egyre számosabb internetes oldalokon, melyek a kerülettel foglalkoznak. A kritikus együttműködésben hiszek, mely tényeken alapul, jóhiszemű és fejlesztésközpontú.

Vannak közös sikereink, de most a kudarcokról beszélek. A polgármester úr két éve megígérte, hogy a megválasztása után a stábjával megvizsgálja egy csomagnyi felvetésünket, és közli az elképzeléseit a problémamegoldásra. Aztán sokáig semmi, idén pedig olyan jelzések jöttek a stábjából, hogy nem érdekeltek foglalkozni a felvetett ügyekkel.

A most átadott válasz olyan, mintha a polgármesternek nem lenne köze az önkormányzat szervezetéhez, nem volna befolyása a folyamataira, mintha nem ismerné az önkormányzat a saját levelezésének a tényeit.

Arra kérem a polgármester urat, hogy gondolja át ezt, és az ígéretének megfelelően, ami az esetek többségében szerintem az önkormányzatnak kötelessége is, lássunk neki újra az ügyeknek. Semmi különleges elbánást nem kérek, csak hogy tegyék lehetővé, hogy az álláspontjukat tényszerűen és részletesen is megismerhessük. Vegyék át a beadványokat. Olyan munkatársaknak adják ki válaszolásra, akik a feltett kérdésekre válaszolnak, és nem az a fő problémájuk, hogy a személyes illetéktelenségüket bizonygassák. Indokoljanak írásban, vállalják, hogy ez nyilvánosságra kerül, jogi és politikai kritikák tárgya lehet.

Három típusú ügyről van szó: A mérlegelésükbe tartozó, egyszerű kérésekről, melyek az odafigyelésen kívül mást ráfordítást lényegében nem igényelnek, és a környékbelieknek hasznosak. A másik, az jogszabályok betartatása. A harmadik pedig az, hogy magánál az önkormányzatnál ne lehessen következmény nélkül különböző jogsértéseket elkövetni. Ezeket az ügyeket az illetékesek egytől egyig jól ismerik, bár az lehetséges, hogy nem tartották számon, mint én, hogy miket nem sikerült elintéznünk.

Azt kérem a polgármester úrtól, hogy a két év óta jócskán kibővült csomaggal vele együttműködve, és ne a közönye vagy esetleg az ellenszenve mellett, indokolatlanul nehezített körülmények között kelljen foglalkozzunk. Ennek egyszerű menetéről a stábbal megegyeznénk, és a megfelelő helyen, például a 8kerblogban, minden más anyaggal együtt nyilvánosságra hoznánk.

Szeretnék itt választ kapni, hogy számíthatok-e az együttműködésére."

A polgármester azonnali válasza pedig ez volt (a felvétel eleje kicsit zajos, nem biztos, hogy pontos):

”A polgármester közönyös, nem érdekli semmi, és nem válaszol. Ezt, mint a régi krimikben, aki hiszi, hiszi, aki nem, nem.

Én azt gondolom, hogy minden felvetésére és levelére érkezett a hivatal illetékes ügyosztályától válasz. Önnek szervezetelméleti problémái vannak az önkormányzat hivatalával, a legtöbb internetes, meglehetősen hosszú bejegyzését is e tárgyban jegyzi. Ez kívül esik a polgármester hatáskörén.

Azt mondom, hogy a jegyző asszony, illetve a hivatal munkatársai minden érdemleges, várost érintő felvetésére válaszolnak. Én magam ezeket a leveleket jegyzem, aláírom, és nyilván amit aláírok, azt el is olvasom, és feltehetőleg egyet is értek vele, azért is írom alá.

Egy ekkora apparátus, ahol 2800 ember dolgozik az intézményrendszerrel együtt, ott vannak hibák, mindig is lesznek. Minden országban, mindig vannak, a világ minden időszakában, a világtörténelem minden korszakában volt arra példa, hogy ekkora rendszerek nem jól működnek.  Nem is működhetnek, hiszen ön szervezetelméleti szakember, tudhatja. Én viszont ezt nem definiálnám úgy, hogy ez közöny, érdektelenség, nemtörődömség, és valami megbocsáthatatlan bűn.

Számíthat az együttműködésünkre.”

A közmeghallgatás végén odajött Mészár Erika, a jegyőt helyettesítő aljegyző, és egy kolléganője (talán Szabó Orsolya, a másik aljegyző, elnézést, nem vagyok biztos) azt ajánlotta, hogy mailben beszéljük meg, hogy milyen ügyek tartoznak a hivatalra, és melyek az önkormányzatra. Én azt mondtam, hogy ezt szerintem nekik kell eldönteniük, én ügyfélként egészben látom őket, a munkamegosztás rájuk tartozik. (Itt hozzáteszem, hogy a különféle megnyilatkozásokból teljesen világosnak tűnik a politikusi befolyás a hivatalra, miközben azt is tudom, hogy a függés fordítva is fennáll.) De nyilván nagyon jó, ha a jegyzői stábbal egyeztetünk, egyelőre mailben, és hamarosan.

Csatlakozott a beszélgetéshez Ferencz Orsolya, a körzeti képviselő, aki szívesen részt vesz az egyeztetésben. Bármilyen formáról lesz szó, értesítem.

(Nagyításhoz kattints a képre!) 

A felszólalásban direkt leszek, mert tapasztaltam, hogy az udvariaskodás sehová nem vezet. Tanulságosak és eligazító erejűek voltak a Szabó Gábor közlései, akár a polgármester médiumaként tette őket (ahogy mindketten bejelentették), akár hosszú idő óta önjáró tényezőként, az ügyekért különböző okokból felelősséget nem vállaló vezetők hátterében (ahogy én sejtem). De ebből is elég, a végére kell járni minél több ügynek, nem tovább gyűjteni a vezetés önellentmondásait.

Tényszerűség, jog, nyilvánosság: a jelenlegi helyzetben szerintem ez a leginkább nyerő kombináció.

A civil (azaz az állandó intézményeken kívüli) szereplők kezében erős érvnek tartom, hogy éppen azt szeretném, hogy a döntéshozó döntsön. A törvények betartása és betartatása terén is, a kizárólagos mérlegelésébe tartozó ügyekben is. Hogy vállalja a felelősségét a megszerzett mandátumért, és ne csak a jogait hangoztassa. Én biztosan nem akarok helyette dönteni, és tisztában vagyok vele, hogy nincs rá jogom (hiába próbálnak időnként ilyesmivel hitelteleníteni).

Továbbá (más civilekkel együtt gyakran e téren is alaptalanul támadva érzem magam) személy szerint nekem teljesen világos, hogy általában csak magamat képviselem. Kivéve talán néhány esetet, amikor más emberek által felvetett ügyeket viszek tovább, de ők szintén csak magukat képviselik formálisan. Hatni, azt viszont akarok: részben az állampolgári jogaimmal élve, részben az érvek ereje és a nyilvánosság által.

Fontos hangsúlyozni a szándékot (ha van rá lehetőség) a felelősségvállalás és a kölcsönösség alapján való együttműködésre.

Szintén lehet azzal érvelni (mert sokszor ez a helyzet), hogy a javasolt intézkedés alig vagy nem jár plusz kiadással, bár szakszerűbb és fegyelmezettebb munkát igényel (ilyen értelemben persze személyesen költségesebb azoknak, akiknek ez a munkájuk), cserében viszont lényegesen javíthat a polgárok életminőségén.

Tehát erős érv a fejlesztésben való érdekeltség, akár a jogszabályok alkalmazásáról, akár a vélelmezett célszerűség alapján javasolt megoldásokról van szó. A döntés joga természetesen a politikai és hivatali mandátummal rendelkezőké, ugyanakkor övék a felelősség is a döntésért és az esetleges elutasítás indoklásáért.

A probléma gyakran az, konkrétan az általam felvett ügyekben is, hogy a döntéshozó csak a számára kellemeset akarja, a kellemetlen alól kibújna.

A Vajda Péter utcai és a 2010-2011-ben keletkezett más lezáratlan ügyek kapcsán a javaslat, amit a közmeghallgatáson szeretnék elmondani, és helyben választ kapni rá, az lesz: fussunk nekik újra.

Mindenképpen foglalkozniuk kell majd vele, mivel nem fogom (arra számítok, hogy másokkal együtt) annyiban hagyni. Semmi különleges bánásmódot nem igénylek természetesen, csak amit a polgármester két éve megígért, és amit a szabályok egymás idejét kímélő betartása indokol. Hogy ne akadályozzák primitív módokon az ügymenetet.

Hogy ne kelljen többször elküldeni a beadványokat, mert (megfelelő iktatási rendszer nem lévén) letagadják, mert elveszítik, mert nem veszik át.

Hogy ne olyan tisztviselőkkel válaszoltassák meg az ügyeket, akiknek az egyetlen szempontjuk, hogy a saját inkompetenciájukat bizonyítsák, és később a vezetők erre mint az önkormányzat megfelelő válaszára hivatkoznak. Hogy ne olyan kérdésekre válaszoljanak, amelyeket senki nem tett fel, és érdektelenek, azok helyett, amelyeket feltettek, és relevánsak. Hogy az önkormányzat különböző szervei és vezetői álljanak szóba egymással és azokkal a szervekkel, amelyekkel egyébként azt mondják, hogy kiváló kapcsolatot tartanak fenn (mint például a kerületi rendőrkapitányság). Vagyis ne azzal próbálkozzanak az önkormányzat vezetői, mint eddig gyakran, hogy semmi közük egymáshoz, mintha a munkájuk összehangolását az ügyfél dolga volna elvégezni a polgármester és a jegyző helyett.

Ha azt gondolják, hogy egy vélelmezett jogsértés vagy más probléma nem az, akkor a vezető vállalja a személyes felelősséget az állásfoglalásáért, tegye ki magát annak, hogy mások nem feltétlenül fognak vele egyetérteni. Ne próbáljanak kibújni a tisztázás alól azzal, hogy a polgármester országos tisztségei miatt helyben semmiben nem lehet vizsgálódni, mert az felzaklatná az apparátust. Hogy azokban az ügyekben, ahol megengedhetőnek tartották sejtetésekkel sakkban tartani a politikai ellenfeleiket, ne féljenek szelektálás nélkül és nyíltan tisztázni. Ha egyetértenek azzal, hogy a megismert tények jogsértésre utalnak, akkor a hivatali kötelességüknek megfelelően kezdeményezzenek hatósági eljárást. Ne démonizáljanak más szereplőket, ha az önkormányzat ügyei miatt büntető feljelentést tesznek (miközben egyébként a vezetés lépten-nyomon feljelenti azokat, akik szerinte az útjában állnak).

Néhány ügy bonyolultsága miatt talán érdemes a stáb illetékesével személyesen találkozni, de a fő módszer a hivatali levelezés, és semmiképpen nem mellőzhető az írásbeliség (pedig a rázósabb ügyekben az önkormányzatnál eddig arra törekedtek). A problémamegoldásba vonjanak be újabb, a korábbi ciklusokban nem érintett szereplőket, hiszen borítékolható az eredmény, ha az ember a saját korábbi felelősségei ügyében vizsgálódik. Mivel minden, amivel közösen dolgozunk, közérdekű adat (mást megismerni civilként nem is volna jogunk, és az esetek nagy részében a megoldáshoz szerintem nem is szükséges), ezért minden nyilvános.

Kíváncsi vagyok, tud-e fordítani Kocsis Máté, és együttműködik-e a tisztázás érdekében. Vagy a több mint két éves bújócska és üzengetősdi után nyíltan elutasítja, és gyakorlatilag vele szemben kell dolgozni a nem általa szóvá tett problémák megoldásain. 

Háttér:

Beadvány a Budapest-Józsefváros Önkormányzata 2011. december 15-i közmeghallgatására

2009-ben összegyűjtöttem a Vajda Péter utca és a Golgota tér környékén lakók által kifogásolt ügyeket, amelyekben az önkormányzatnak is valamilyen érintettsége van, és elküldtem az időközi polgármester-választás jelöltjeinek. Arra kértem őket, tanulmányozzák a hivatali és politikai stábjuk bevonásával, működjenek együtt a lakosokkal a megoldások megtalálásában, vegyenek részt a többünk által szervezett élő fórumon.

A lakossági részről jelzett problémák megoldására való hajlandóságot az önkormányzati működés tesztjének is tekintettem, a beszélgetések során arra biztattam és biztatom a tisztviselőket, hogy kísérjék figyelemmel az ügyeket a http://vajdapeterutca.blogter.hu/ blogban és a kerülettel foglalkozó többi internetes oldalon, mivel valószínűleg mindannyian sokat tanulhatunk abból, hogyan zajlik ez a történet.

A jelenlegi polgármester az élő fórumra szóló meghívást elfogadta, majd lemondta. Elismerését fejezte ki a problémák összegyűjtése és a közös problémamegoldás kezdeményezése iránt, és megígérte, hogy ha polgármesterré választják, akkor a stábjával hozzálát a kért munkához.

Azóta két év telt el, a felvetett problémákat nem oldották meg, és újabb keletkeztek. A többszöri emlékeztetés ellenére a polgármestertől válaszokat nem kaptunk, a stábjából pedig olyan közlemények származnak, amelyek kétségbe vonják, hogy valóban kész a lakosok által jelzett problémákkal foglalkozni. A hivatali dokumentumok nem hatékony működésre, jogszerűségi problémákra, korrupciós kockázatra utalnak. Továbbra is megoldatlan az évek óta jelzett panasz, hogy a lakossági bejelentések következmények nélkül elveszhetnek a tisztviselőknél, nem kell szankcióra számítaniuk akkor sem, ha a hivatalos válaszlevélben nem a felvetett problémákról írnak, a megígért vagy már tényként közölt intézkedéseknek pedig sem eredménye, sem hivatali dokumentációja nem lelhető fel.

A hivatali levelezésből az intézkedéseikért felelősséget nem vállaló, egymásra és a vezetőkre mutogató tisztviselők, gyengén koordinált hivatali szervezet tűnik ki. Bár a tisztviselők szóbeli kommunikációja szerint a polgármester tartja kézben a legkisebb ügyeket is (ami nyilván akkor sem lehetséges, ha esetleg volna ilyen szándék), a tapasztalatom sokkal inkább az, hogy az önkormányzat szerveit sem szabályok, sem személyek nem fogják össze hatásosan.

A hivatalos levelezésből ítélve teljesen elfogadottnak tűnik az önkormányzat tevékenységét úgy bemutatni, mint ahol a részeknek semmi közük egymáshoz, még a belső kommunikációt sem vállalják. Nincs olyan vezető, aki nem csak az általa választott közönség, hanem bármilyen nyilvánosság előtt tényszerű vitát, felelősséget vállal az egész rendszer működéséért.

A kifogásolt ügyek egy része teljes mértékben önkormányzati mérlegelés körébe tartozik, vagyis jogérvényesítésre nem hivatkozhatunk. Az igényünk és kérésünk alapja az, hogy odafigyeléssel, költséget minimálisan vagy egyáltalán nem jelentő intézkedésekkel lényegesen javítható a lakosok életminősége, esetleg költséget is takaríthat meg az önkormányzat.

Az ügyek másik része az önkormányzat és a hivatal különböző szerveinek azt a kötelességét kéri számon, hogy tartassa be a jogszabályokat. Az általunk kifogásolt esetek közül több a Ganz-telepen és a Golgota téren működő kereskedésekkel kapcsolatos, amelyek a jogszerűtlen tevékenységükkel konkrét jelentős károkat okoznak a környék lakóinak. Bár ezeket a jogsértéseket a megfontoltan tervezett, jól célzott, következetesen végzett hatósági tevékenységgel, kis költséggel meg lehet szüntetni (mint néhány esetben a gyakorlat bizonyította), az önkormányzat különböző szervei (az említett kis számú eset kivételével) más utat választottak. Kifogásokat keresnek, hogy a maguk felelősségi körében miért nem járulnak hozzá a feladat elvégzéséhez, és maguk is jogsértéseket követnek el (mint a szabályok betartatása helyett hozzájárulás a kereskedések működési költségeihez önkormányzati pénzből, szabálytalanságok a közterület-foglalás engedélyeztetésében, a bejelentésekben és testületi előterjesztésben vélelmezett szabálytalanság kivizsgálásának elmulasztása, az igazoltan átvett közérdekű bejelentés megsemmisülése, a megismételt bejelentés iktatásának megtagadása a közterületi rendészetnél).

Tapasztalom, hogy az önkormányzati közlemények az apparátus kiváló állapotáról, kizárólag sikerekről számolnak be. Amit a magam részéről komolyan veszek, és hitelesnek gondolom, hogy vannak olyan preferenciák és információforrások, amelyek alapján a jelzett problémák nem minősülnek problémának. Az önkormányzatnak azonban kötelessége olyan ügyekkel is foglalkozni, amelyek nem tartoznak a vezetők, tisztviselők prioritásai közé. A közelmúltban végbement szabálytalanságokkal sajnos azért is foglalkozni kell, még ha - nagyon helyesen - az aktuális és jövőbeli feladatokra fordítják is a figyelmüket, mert a munkatársak csak akkor hiszik el, hogy változtatniuk kell a korábbi gyakorlatokon, ha tapasztalják, hogy a kisebb-nagyobb döntéseik következményekkel járnak.

A szabálytalanságok eltűrése és az ügyfelek egyéb bejelentéseinek, kéréseinek hányaveti kezelése kéz a kézben járnak. Ezt dokumentált esetek igazolják, ahogy azt is, hogy a korábbi vélelmezett jogsértések így is felmerülnek az önkormányzati vezetők nyilvános érvelésében néhány olyan esetben, amikor személyes konfliktusba kerülnek a politikai vagy hivatali ellenlábasaikkal. Bizonyára nem szükséges hosszan érvelni, milyen romboló hatása van annak, ha ilyen összefüggésben használnak fel kiszemezgetett és ki nem vizsgált eseteket, szemben azzal, ha vállalják a szembenézést a hivatalosan tudomásukra hozott esetekkel, és következetesen megszüntetik a visszaélések lehetőségét.

A 2009-ben megígért munka nem tűr további halasztást már csak azért sem, mert a problémásnak tűnő ügyek egy részében a személyi felelősség jogilag hamarosan elévül. A továbblépéshez szükséges információk nagy része megszerezhető az önkormányzat eddigi alacsony együttműködési készsége mellett is (többszöri újraküldés az elvesző beadványok, a hiányos adatközlés és tájékoztatás miatt stb.). Az együttműködési készség jegyében azonban a közmeghallgatáson szóban és az említett blogoldalon javaslatot teszek egy az internetes nyilvánosság előtt végezhető megoldásra, amely mindenki számára jóval egyszerűbb és eredményesebb lehet.

2011. november 30.

A saját tavalyi beadványom és a kapott válasz története és kommentálása ebben a blogban itt.

Az elmúlt évek közmeghallgatásairól - a meglehetősen tartalmatlan hivatalos híradásokon kívül - több blog tudósított, elsősorban a 8kerblog: a 2009-es anyag itt, a 2011-es közmeghallgatás előkészítése kapcsán folyt közjáték itt olvasható.

A polgárok által írásban feltett kérdések, az önkormányzat írásbeli válaszai, a közmeghallgatáson elhangzottak jegyzőkönyve az önkormányzat honlapján, a testületi ülések dokumentumai között találhatók: a 2010-es itt, 2009-es itt.

Hosszú sorozatot kezdek, melyben az önkormányzat két, szociológiai értelemben érdemi döntéshozójának tűnő tisztviselő közléseiből válogatok. A fő szempont, mint a cím mutatja, az, hogy a közlésekből milyen következtetéseket lehet levonni a jog használatára és az önkormányzat szerveinek működési mechanizmusaira nézve. A szemelvények nagyobb része idén, kisebb része korábban keletkezett. Egyelőre csak egymás mellé teszem őket, a gyakran igen részletes reakciók az eredeti közlés helyén és más kerületi blogokban találhatók, illetve idővel itt fog készülni összefüggő elemzés. A számomra jelenleg legfontosabb részeket bordó kiemeléssel jelölöm, és ennél jóval hosszabb idézettel, valamint a forrás megjelölésével segítek abban, hogy az érdeklődő megtalálja a számára fontos egyéb részeket is a közlésekben. A válogatás tehát természetesen szubjektív, az összekötéssel és az elemzéssel szemben követelmény, hogy egyrészt tényszerűen leírt közlésekből induljon ki, másfelől logikailag következetes legyen, és ezzel igyekezzen az olvasót meggyőzni az érvényességéről.

Kocsis Máté polgármester, 2011. június 2., képviselő-testületi ülés jegyzőkönyve

"Minden nap kommunikálok Szabó Gáborral, megbeszéljük a napi ügyeket, ez a feladata, ez a dolga, az a munkája. Megegyeztünk, le is írta önöknek, hogy valóban így van, megüzentem, vállalom, én mondtam. Azonosulok azzal a nick névvel, amit Szabó Gábor néven tüntetett föl, azt Szabó Gábor írja, de az én általam megadott instrukciók alapján. Én üzentem önnek, igen, szívesen elmennék önökhöz, hogy megvitassuk a kerületi hajléktalanság problémáját. Ez valóban így van, úgyhogy szerintem a jövőben is lesz ilyen. Tehát nem szeretnék senkit abba az illúzióba kergetni, hogy nem lesz olyan, hogy netán más, a környezetemben, mellettem dolgozó embertől tudnak meg felőlem valamit. Szerintem ez egy bevett, normális dolog."

08.szabogabor kommentje a 8kerblogban, 2011. június 6.:

"Vegye figyelembe a szereplőket és a kialakítandó szervezeti kultúrát.

Három dologban a mostani vezetési gyakorlat radikálisan különbözik az előző ciklusokétól.

1. Nem kell állandó bozótharcot vívni pártok ejtőernyőseinek távoltartására. Az alkalmasság mindennél előrevalóbb szempont, az elvárásrendszer teljesítményelvű, és nem haveri gyakorlatú.

2. Az önkormányzati apparátus sokszoros bekötése - szervezeti értelemben - megszűnt. Nincsenek fontos emberek által elvárt egymásnak ellentmondó kívánalmak, melyeknek nyilvánvalóan lehetetlen megfelelni, ami a munka elkerüléséhez vezet egyszerű "megúszás"-i logika alapján.

3. Minden más korábbi önkormányzati vezetőhöz képest a polgármester sokkal nagyobb hatalommal rendelkezik. Egyrészt homogén a helyi csapat, másrészt a parlamenti és pártpolitikai színtéren is erős szereplő.

Nos, mi következik mindezekből...

Sokkal nyugodtabb a hangulat az önkormányzati intézményekben, mint bármikor korábban. Nem vívnak vezető politikusok egymással harcokat, amikbe kényszerűen bevonódnak az apparátusok is, majd a csata végeztével bűnbakká lesznek.

Ez korábban sokakban félelmet szült, néha kiszámíthatatlan munkaügyi következményekkel járt.

A szervezeti struktúra egyutasra és funkcionálisra formáltatott, ami bürökratikus szervezetben jobb, mint a korábbi nagyjából áltenzor-struktúra volt. Az egyutas, funkcionális szervezetek hátrányai számomra is nyilvánvalóak, ám jelen fázisban az új szervezeti kultúra kialakításához sokkal számosabb előnyt kínál, mint amennyi rugalmatlanságot szül.

A vezetői kar intézményi és hivatali szinten is teljesen kicserélődött, és a változtatások elve egyértelmű lévén - teljesítmény, képesség - nyugalmat és emelkedő munkamorált tapasztalunk.

Nem kívánunk újra ijedtséget szülni kétes kimenetelű vizsgálatokkal. Itt jön be a képbe a Máté politikai ereje.

Ő a teljes politikai erőtérben egy kardszárnyú delfin entitásával bír. Egyszerűen nem tud úgy lépni, hogy annak ne legyenek komoly következményei. (Tudom, képzavar, mert az orca nem lép, hanem úszik, de ennyi tán belefér.)

Ha ő elrendel egy vizsgálatot, annak több a nemkívánatos eredménye, mint a pozitív. Ha nettó akarok lenni: mindenki Össze....ja magát. Márpedig ha egy szervezet egészének normáit a kiszámíthatóság, a nyugalom, a teljesítmény irányába akarjuk tolni, akkor nem szabad halálra rémíteni senkit, nemhogy az egész apparátust.

Ha egy orca beúszik egy öbölbe, onnan a halak, a pingvinek, a fókák azonnal elmenekülnek, pedig lehet, hogy csak fürödni akart, és egyáltalán nem éhes. Ha egy birodalmi lépegetőre smiley-t rajzolunk, attól még az nem válik jópofává.

Szóval csak óvatosan a vizsgálatosdival.

A nyugalom, a kiszámíthatóság, a szakmaiság (jééé) most mindennél fontosabb. Idő kell, hogy mindenki megértse, nem kell feneket nyaldosni, nem kell keverni-kavarni. Elég jó teljesítményt nyújtani és pont.

Ön ugyanúgy tudja mint én, hogy a legnehezebb a szervezeti kultúrát megváltoztatni. Mégis soxor olyan elvárásokat közöl, amelyek csak akkor lennének teljesíthetőek, ha már átálltunk volna az új morálra. Idő kell, nem kevés.

Ha egy év múlva is úgy látja, hogy nem történt érzékelhető változás apparátusaink működésében, akkor lesz értelme részletekbe menően vitatkozni, addig meg nem nagyon, mert egyelőre erdőt telepítünk, nem bútorgyárat." 

08.szabogabor kommentjei a 8kerblogban, 2011.október 5.:

"Drága Lezli, mielőtt megint - sokadszor - lyukra futsz, nézz kicsit utána, hogy mi a különbség a testületi ülés meghívója, és egy előterjesztés között... 
*
(...) A meghívó az ülés napirendi pontjait tartalmazza. Cím, előterjesztő. Ennek nem része maga az előterjesztés. Azok akkor mennek ki, amikor készen vannak. Függetlenül a meghívótól.
*
Nehezen mehetett volna ki az október 6-i testület előtt 7 nappal olyan anyag, amin az szerepel: érkezett: október 3. Szerintem valamelyik képviselő - lesli kötődései alapján ez Jakabfy kolléga lehetett - a megkapás pillanatában loholt a Lezlihez, hogy kitehessék, mielőtt a honlapra felkerül.
*
Lezli volt oly szíves és belinkelte az Önkormányzat SZMSZ-ét. Úgyhogy már kopipésztelheted is azt a pontot, amit az Önkormányzat megsértett. Sok sikert.
*
Ennek nem politikai, hanem szervezési okai vannak. Nem véletlen, hogy az SZMSZ mit tartalmaz. Lezli belinkelte, kéretik a 12.§ egészének elolvasása.
*
Hozzánemértő ember gyenge csúsztatási kísérlete, mikor írott szövegből "véletlenül" kifelejt kulcsszavakat, hátha úgy igaznak tűnik, amit ír. Te a "benyújtott" szócskát felejtetted ki, "véletlenül". Ami a meghívó kiküldésének időpontjában már kész van, benyújtásra került, az kimegy, ami meg még nincs kész, az meg nem. Eccerű ez.
*
Lehet, hogy Téged nem érdekel, de attól még egy nagy szervezet munkafolyamatainak a gyakorlatban kialakított normái szerint járunk el.;)
*
Sokat javultunk az elmúlt egy évben nyilvánosság terén, ezt még vajdapeter is elismerte;)
*
Állapítsuk tehát meg, hogy azon állításod, mely szerint SZMSZ-t sértettünk, téves volt. A többi meg a Te dolgod.
*
Igen, lehet még javítani, de nem emiatt a történés miatt, hanem általában."

(Itt csak egymás után tettem a beszélgetést indító, majd a különböző beírásokra válaszul írt bejejegyzéseket, a szövegösszefüggést és a további reakciókat lásd az idézett blogbejegyzés kommentjeiben.)

Az elmúlt hónapokban több blogban és sokat, legutóbb a 8kerblogban, és ezt:

"Méltánytalannak és nem túl termékenynek találom, hogy Szabó Gábort vagy bárki mást a korábbi szövetségesei, munkaadói, politikai barátai miatt kritizálják. Van elég kritizálható elem az elképzeléseiben, amelyek a jelek szerint közhatalmi döntésekké válnak, és ezek bírálata szerintem kedvező irányba befolyásolhatja a döntéseket. Vagy mert együttműködik a döntéshozó a véleményt nyilvánítókkal, vagy mert a nyilvánosság és a politikai ellenzék így ellenőrzést gyakorolhat a döntéshozó felett.

Szabó Gábor okos, munkabíró és tevékeny közéleti szereplő. Az elképzeléseiben szerepel a teljesítményelv, ami a közszféra szereplőinél korántsem általános, és ha ideológiát kérnek rajta számon, számos elem szerintem konzisztens rendszerré áll össze. Ennek általam észlelt elemei például a kevesek okos döntéseihez fűzött várakozások (elitizmus és a döntési jogok nagyfokú központosítása), a teljesítményelv erős érvényesítése, de politikusok és a megbízásukból ténykedők esetében kizárólag a négyévenként esedékes választások útján (ehhez képest új és inkonzisztens elem a népszavazás), a fontos közpolitikai döntések néhány kérdésre való leszűkítése, a vezető személyéhez való hűség elsődlegessége a jog érvényesítésével illetve a döntések nyilvános követhetőségével és kritizálhatóságával szemben.

Azt gondolom, hogy ebben van szigorú logika, és van hatékonyság. Igaz, nagyon zárt és kevéssé adaptív logika, ami a hatékonyságot is korlátozza, legalább két okból. Ha a vezető és a hozzá személyes lojalitással kötődők rossz döntéseket hoznak, és a politikai ciklusokon belül nincs érdemi kontrollmechanizmusok, akkor a kár igen nagy lehet. A másik, hogy Szabó Gábor a közéleti döntésekben való részvételt saját szavaival egyfajta pókerjátszmának tekinti. A nyilvánosság következetes figyelme és a jogszabályok következetes érvényesülése esetén ez nem biztos, hogy működik, és akkor az egész fenti modell bedőlhet.

A sok fórumozás nem mond ellent a fentieknek, mert simán megfér vele a hivatalos eljárások nyilvánosságának korlátozása. Mert ez is egyfajta információs monopólium, hiszen az a döntéshozó többség és az intézmények részéről Szabó Gáboron kívül más gyakorlatilag nem folytat érdemi tevékenységet a web2-n. Mert a polgármester által neki adott biankó kommunikációs felhatalmazás Szabó Gábor szerint nem kötelezi őt semmire.

Egészen más kérdés, hogy miért alakult ki a mindenkori polgármesterek megbízásából ténykedő háttéremberek erős hatalma Józsefvárosban. Az előző ciklusokban ez több nagy önkormányzatra volt jellemző, a fővárosi közigazgatás két szintjén egészen biztosan. A jelenlegi ciklusban Józsefvárosban hasonló látszik kialakulni. Nyilvánvalóan összefügg azzal, hogyan emelkednek ki, milyen minőségűek és mivel foglalkoznak a polgármesterek és a döntéshozó többség tagjai. A háttéremberek, így Szabó Gábor szerepének állandósulása biztosan összefügg azzal, hogy azon az oldalon jelentős kapacitáshiányok vannak.

Fokozatosan fogjuk megismerni itt is, a többi önkormányzatnál is. Az érdeklődés szerintem nőni fog több okból, elsősorban mert az önkormányzatok működésében rengeteg teljesítményhiány, szervezetlenség és pazarlás van."

"A korrupció nemcsak egy megtévedt emberen múlik, hanem a rendszeren is, amely lehetővé teszi, vagy legalábbis nem zárja ki a visszaélés lehetőségét. Ebben ezer dolog játszik szerepet, például az, hogyan választják ki a munkatársakat egy intézményben, milyen feladatai és lehetőségei vannak, mennyire szabályozzák az ajándékok elfogadását, az intézmény milyen közbeszerzéseket végez, vagy milyen a belső ellenőrzés a szervezetnél.

(...) Az Állami Számvevőszék most elkészült felmérése nem a korrupciót, csak a korrupciós veszélyt jelzi a költségvetési intézményeknél. A számvevőszék a 14 ezer költségvetési intézményből 4200 minisztériumnak, háttérintézménynek, hatóságnak, polgármesteri hivatalnak, iskolának, kórháznak küldött el egy 155 kérdésből álló kérdőívet az év elején. A terjedelmes elektronikus adatlapot 1095 intézmény töltötte ki. Megkérdezték például, kaphatnak-e ajándékot a hivatalnokok, hogyan tarthatnak kapcsolatot politikusokkal, milyen ügyekben van mérlegelési lehetősége egy hatóságnak, és részletesen rákérdeztek a közbeszerzésekre is. 

(...) A felmérés célja a korrupciós kockázatok kimutatása mellett elsősorban az volt, hogy tükröt tartsanak az intézményeknek. (...) 'Célunk volt az is, hogy erősítsük a korrupció megelőzését segítő szervezeti kultúra elterjedését'.

(...) A helyi önkormányzatok magas korrupciós kockázatoknak vannak kitéve, és a veszélyeztetettséget csökkentő belső kontrollok nem működnek megfelelően.

(...) A hatósági jogköröket is gyakorló intézmények 15 százalékánál van lehetőség arra, hogy bizonyos esetekben méltányosságot gyakoroljanak, ami alapvető korrupciós kockázatot jelent. Az ügyfelek az esetek háromötödében nem is ismerhetik előre azokat a szempontokat, amelyek alapján a hatóság a méltányosságról dönt."

Forrás: A korrupció veszélye az önkormányzatoknál a legnagyobb (szerző: Joób Sándor), index.hu, 2011. június 23. (olvasás)

"Hamarosan akár vádelőkészítő szakba kerülhet az erzsébetvárosi ingatlanpanama-ügytől elkülönítve zajló nyomozás a kerületeken átívelő fiktív tanácsadói szerződések miatt a Hunvald-Weinek-ügyben - tudta meg lapunk."

Forrás: Iratismertetés előtt a Hunvald–Weinek-ügy. Magyar Nemzet Online, 2011. június 21. (olvasás)

"Hunvald kitért arra is, hogy miután 2010 őszén új polgármestere lett Erzsébetvárosnak, mit sem változtak az önkormányzati megbízási szerződések az ő idejéhez képest. Túlnyomó többségüknél ma sem kell beszámolnia az elvégzett munkáról a megbízottnak Vattamány Zsolt polgármesternek, csak ha erre felhívják, és többnyire ugyanúgy kisebbségügyi tanácsadás, lakossági kapcsolattartás, képviselői munka segítése a feladat, mint a Hunvald-ügyben vád tárgyává tett esetekben. A különbség talán csak annyi, hogy ma már jóval magasabbak a megbízási díjak, jegyezte meg a volt szocialista politikus, aki indítványozta, hogy Erzsébetváros jelenlegi vezetőit is hallgassák meg tanúként a büntetőperében."

Forrás: Hunvald politikai kapcsolatokat várt a volt szovjet államokból. index.hu, 2011. június 21. (olvasás)

Ezek a legfontosabbak, később jönnek a kerületi blogokban elszórt más előzmények is:

"08.szabogabor" (2011. április 19.):

"Ön egyszerűen nem ismeri, vagy nem ismeri el a kapacitás és a prioritás fogalmát. Nehéz lehet nem észreveni, hogy a fő vonalakban nem a propaganda, hanem a realitás a siker. Olyannyira nehéz lehet, hogy az Ön esetében ez csak szándékoltan sikerülhet. Egyelőre még a félkész házon dolgozunk, majd eljön a cizellálás ideje is. Éppen elegen vannak, akik ezt kivárják.

(...)

A költségvetés a régihez képest jóval magasabb feladatszinten is működési nullás, azaz azon kevés önkormányzat egyike vagyunk, amely működést vagyonfelélésből vagy hitelből nem finanszíroz.

Ha a kapacitások programozásánal aközött kell dönteni, hogy behozzunk-e újabb 3 milliárd forintot, amiből a működés tökéletlensége miatt 100 millió elkopik, vagy a létező működésen javítva takarítsunk meg 200 milliót, akkor minden alkalommal az elsőt fogjuk választani, ugyanis ez még opportunity cosstal együtt is 2,7 milliárd plusz-fejlesztés a kerületben.

A fejlesztési források ugyanis nemsokára elapadnak, addig el minél többet behozni, amíg lehet. A város működtetését szinten tartjuk, az nem rosszabb más kerületekénél. erre azonban ennél több kapacitást nem fordíthatunk, mert soha nem visszatérő lehetőségeket hagynánk ki.

Csiszolni ráérünk később, messze nem akkora a működtetési problémák mennyisége, mint mondjuk e blog alapján tűnne. Fejleszteni most kell, mert most lehet."

(itt)

"vajdapeterutca" (2011. június 3.):

Kedves Szabó Gábor és mindenki!

OK, szűken vett hatalomtechnikai szempontból szerintem nagyon ügyesek voltak. Könnyen lehet, hogy jól megszívatják az MSZP-t, és ha nem vigyáz, akár az LMP-t is: minden kritikus vagy árnyaló észrevétellel szemben Kocsis Máté bemutathatja magát, mint az emberek embere. Az is világos, hogy minél átfogóbb és radikálisabb a kritika, annál hasznosabb, ha egyszerű állításokat százszor ismételve akar győzni valaki. Könnyen lehet, hogy abban is igazuk van, hogy szocialista párt tagsága egyszerűbben gondolkodik a Fidesz hátterénél is, ezért és a doktrinersége miatt a Komássy hiteltelenítése is sikerül. Lehet, hogy az ügyben lenyomja a Fidesz-apparátuson belüli ellenfeleit is. Szóval bravo és bravo.

Ugyanakkor, ha az ember összekavar városfejlesztést, többféle szakpolitikát, közigazgatási szervezetfejlesztést, pártapparátusi önpozicionálást, és nem látszik az ügyben más erőfeszítés, mint a szimpla hatalomtechnika, annak szerintem lesznek következményei.

Leírtam Lesley-nél, és nyilván sokat fogunk és fognak még róla beszélni, itt csak pár felvetés.

Bár a népszavazáson irreleváns, de a kérdésnek előbb-utóbb lesz szakpolitikai és szervezetfejlesztési vonatkozása is. Bár a szakpolitikák közül a gazdaságpolitikának lesz döntő jelentősége a Fidesz választási sikerében (akkor is, ha mondjuk lesz legalább még egy, nem kétharmados ciklusa is), de ugye ennek sikerére enyhén szólva nincs biztosíték, és ha volna, sem viszi el a hátán az összes többi szakpolitikát, ha azok esetleg szarok. A Fidesznek tehát szerintem a legkevésbé sem érdeke, hogy a politikusai nagy ívben tegyenek a szakpolitikákra a maguk területén, még ha személyesen kényelmesnek látszik is.

Nagy különbség minden más ciklushoz képest az óriási felhatalmazás és felelősség. Ez a logika, amit a Kocsis-Szabó tandem itt követ, szerintem a FIDESZ és az SZDSZ elmúlt két ciklusbeli politikájából van összegyúrva, és ez nem alkalmas a mostani helyzetre.

Hatalomtechnikában majdnem marslakóként úgy látom, hogy Kocsis Máté túlzottan hozzákötötte most magát ehhez az ügyhöz. Kockázatos, hogy a Fidesz-apparátus szemében is annak fog tűnni, ami a népszavazáson kifejezetten esélyessé teszi: egyrészt az egyszerű mondások embere, akire valamiféle párt ökle szerepet rá lehet bízni, de bonyolult apparátusok menedzsmentjét - beleértve bizony a rendvédelmi szervezeteket is - isten mentsen. A másik, hogy egy agresszív kismalac a párttársaival szemben, aki ahelyett, hogy egyeztetne, kész helyzet elé állítja őket is (egy másik kerületi polgármester is érezheti magát majd kicsit akár Komássynak). Nekem aztán alig van fogalmam a fővárosi politikusok viszonylatairól, de a Tarlós István úgynevezett egyetértő közlésében azért észreveszem azt is: majd jól felbátorítod a többieket is, hogy ha akarnak valamit, akkor akciózzanak a többiek ellenében, mert az a pártkollégákkal szemben is egyszerűbb, mint egyeztetni és érvelni.

Két éve, mikor elkezdtem ismerkedni az itteni szereplőkkel, olvastam a Szadireform programot. Hasonlónak látom, mint amilyennek önt: van benne egyfajta szigorú logika, amit erős sugalmazással, mondhatnám manipulatíve nyomat, és ami az ereje, attól nagyon sebezhető is: rettentő egyoldalú. Ha nem az egyéb bajai miatt esett volna szét a volt pártja, akkor szerintem azért esett volna, amit ott leírtak. Kétségtelenül, a Fidesz pártszervezetének vannak és még inkább lesznek hasonló dilemmái: az erős központosítás kontra a helyi szervezeteknek mint erős egyéni érdekeltségeken nyugvó politikai vállalkozásoknak a működtetése. Ráadás a Kocsis Máté személyes dilemmája a helyi és az országos politizálás között (szerintem közös a két szintben, hogy elsősorban meg kellene tanulnia őket, és a legkevésbé sem elégedetten széttekinteni).

Szóval minden ott van ennek a történetnek a közeli hátterében, és miközben elszórakoznak majd a szavazással, a főszereplő sokáig viszi majd magával ezt a történetet.

Plusz az ön személye és a kapcsolatuk, amit nem másért tartok problematikusnak, mint az ön korábbi közterületi ügyekben való hivatalból érintettsége, illetve az elmúlt két ciklus tanácsadói szerződéseinek kibeszéletlensége. Nyíltan mondom, politikailag egészen biztosan felelősnek tartom önöket, jogilag szerintem nem felelősök, mert nagyobb tétben játszanak, és vigyáztak magukra. Mások viszont nem vigyáztak magukra, könnyen lehet, hogy ők komoly bajba kerülhetnek. A Kocsis-Szabó tandem viselkedése ebben külön-külön is, együtt is, enyhén szólva következetlen. Eddig sem gondoltam, hogy meg tudják úszni, hogy foglalkozzanak vele, de hogy ennyire összekötötték magukat, és ennyire provokatívan (ti. a jogsértések zöme közterületi ügy, amikben most vitézkednek), most még kevésbé gondolom. És remélem, látják, hogy én azt mondom, amit gondolok: a jogilag közvetlen felelősökön kívül mindenki jól járhatna, ha ezeknek az ügyeknek a végére pont kerülhetne. Ha nem kerül, akkor vinni fogják magukkal sokáig.

(itt)

"szabogabor" (2011. június 12.):  

"Az Ön cseppje, amiből aztán mindenre extrapolál, a következő: volt néhány olyan önkormányzati történés, mely valszeg jogszabályt sértett, továbbá külső szemlélő számára nem látszanak a humán területen intézményi fejlesztések. 

(...) Ön - saját maga által is elismerten - nem rendelkezik elméleti és gyakorlati tudással a közrendvédelem területén. A városfejlesztéshez hasonló itt is a helyzet. Mi rendelkezünk e területen a legjobb szakemberekkel, ugyancsak hozzánk járnak tanulni mások, próbálják helyi viszonyaikat aszerint rendezni, hogy kompatibilissé váljanak a mi rendszerünk alkalmazására. A humánpolitikai ággal ellentétben itt nemcsak szubjektív érzületek, hanem objektív eredményességi mutatók is vannak, amelyek az egyes kerületek között összehasonlíthatók. Mindegyikben kimagasló a teljesítményünk. A parkolási rendszer a közrendvédelem finanszírozásához szükséges, ám a lényeg a közrendvédelem.

Nem tudom, elgondolkozott-e már azon, hogy van-e vajon összefüggés aközött, hogy a kerület polgármesterét kérték fel és választották meg a Parlament Rendészeti Bizottságának elnöki posztjára, és aközött, amit Józsefvárosban műveltünk és művelünk e területen. Ha nem lát ilyen összefüggést, azzal saját magának mond ellent: ez esetben ugyanis a policy egyáltalán nem játszana szerepet a döntéseknél. Akkor viszont kár aggódnia azért, hogy majd más területeken a fejünkre koppintanak majd valakik, valamikor, valahonnan.

Számomra kiderült, hogy a politikát, mint szakmát, alapvetően szintén nem érti. Azt gondolja, hogy hiba, mikor a politics szintjén több komponenst is egyidejűleg használunk, pedig ez a jó politics alapvető eleme. A politikáról Önnek elavult tézisei vannak, a policy-n kívül mást nem is hajlandó észlelni, pedig már a tévé is színes lett közben, nemhogy a professzionális politika.

(...) A prioritás 2013-ig a városfejlesztés és a közrendvédelem. Közben folynak megalapozó munkálatok a további célfüggvényekkel kapcsolatban is. Négy évnyi teendőt fél év után értékelni nem túl szakmai megközelítés.

(...) Ha Ön valamihez nem ért, vagy valamivel nem ért egyet, akkor ott kizárólag saját percepcióra hagyatkozva próbál általánosítani. Ön elvárja az intelligens tanulást és egyrészt nem hiszi el, hogy az elmúlt tíz évünk másról nem szót, mint arról, másrészt Ön saját magától ugyanezt nem várja el. Mi alapján ítéli meg politikánkat, városfejlesztésünket, közrendvédelmünket, ha mindezen szakterületeken Ön nem rendelkezik és láthatóan nem is kíván felvérteződni összehasonlítások alapjául szolgáló külső tapasztalatokkal?  Néhány korábban el....ett közterületi történetből következtet arra, hogy csak a parkolási bevételekkel foglalkozunk, és a közrendvédelmet elhanyagoljuk?"

(itt)

"08.szabogabor" (2011. június 13.):  

Vegye figyelembe a szereplőket és a kialakítandó szervezeti kultúrát.

Három dologban a mostani vezetési gyakorlat radikálisan különbözik az előző ciklusokétól.

1. Nem kell állandó bozótharcot vívni pártok ejtőernyőseinek távoltartására. Az alkalmasság mindennél előrevalóbb szempont, az elvárásrendszer teljesítményelvű, és nem haveri gyakorlatú.

2. Az önkormányzati apparátus sokszoros bekötése - szervezeti értelemben - megszűnt. Nincsenek fontos emberek által elvárt egymásnak ellentmondó kívánalmak, melyeknek nyilvánvalóan lehetetlen megfelelni, ami a munka elkerüléséhez vezet egyszerű "megúszás"-i logika alapján.

3. Minden más korábbi önkormányzati vezetőhöz képest a polgármester sokkal nagyobb hatalommal rendelkezik. Egyrészt homogén a helyi csapat, másrészt a parlamenti és pártpolitikai színtéren is erős szereplő.

Nos, mi következik mindezekből...

Sokkal nyugodtabb a hangulat az önkormányzati intézményekben, mint bármikor korábban. Nem vívnak vezető politikusok egymással harcokat, amikbe kényszerűen bevonódnak az apparátusok is, majd a csata végeztével bűnbakká lesznek.

Ez korábban sokakban félelmet szült, néha kiszámíthatatlan munkaügyi következményekkel járt.

A szervezeti struktúra egyutasra és funkcionálisra formáltatott, ami bürökratikus szervezetben jobb, mint a korábbi nagyjából áltenzor-struktúra volt. Az egyutas, funkcionális szervezetek hátrányai számomra is nyilvánvalóak, ám jelen fázisban az új szervezeti kultúra kialakításához sokkal számosabb előnyt kínál, mint amennyi rugalmatlanságot szül.

A vezetői kar intézményi és hivatali szinten is teljesen kicserélődött, és a változtatások elve egyértelmű lévén -teljesítmény, képesség - nyugalmat és emelkedő munkamorált tapasztalunk.

Nem kívánunk újra ijedtséget szülni kétes kimenetelű vizsgálatokkal. Itt jön be a képbe a Máté politikai ereje.

Ő a teljes politikai erőtérben egy kardszárnyú delfin entitásával bír. Egyszerűen nem tud úgy lépni, hogy annak ne legyenek komoly következményei. (Tudom, képzavar, mert az orca nem lép, hanem úszik, de ennyi tán belefér.)

Ha ő elrendel egy vizsgálatot, annak több a nemkívánatos eredménye, mint a pozitív. Ha nettó akarok lenni: mindenki Össze....ja magát. Márpedig ha egy szervezet egészének normáit a kiszámíthatóság, a nyugalom, a teljesítmény irányába akarjuk tolni, akkor nem szabad halálra rémíteni senkit, nemhogy az egész apparátust.

Ha egy orca beúszik egy öbölbe, onnan a halak, a pingvinek, a fókák azonnal elmenekülnek, pedig lehet, hogy csak fürödni akart, és egyáltalán nem éhes. Ha egy birodalmi lépegetőre smiley-t rajzolunk, attól még az nem válik jópofává.

Szóval csak óvatosan a vizsgálatosdival.

A nyugalom, a kiszámíthatóság, a szakmaiság (jééé) most mindennél fontosabb. Idő kell, hogy mindenki megértse, nem kell feneket nyaldosni, nem kell keverni-kavarni. Elég jó teljesítményt nyújtani és pont.

Ön ugyanúgy tudja mint én, hogy a legnehezebb a szervezeti kultúrát megváltoztatni. Mégis soxor olyan elvárásokat közöl, amelyek csak akkor lennének teljesíthetőek, ha már átálltunk volna az új morálra. Idő kell, nem kevés.

Ha egy év múlva is úgy látja, hogy nem történt érzékelhető változás apparátusaink működésében, akkor lesz értelme részletekbe menően vitatkozni, addig meg nem nagyon, mert egyelőre erdőt telepítünk, nem bútorgyárat.

(itt)

"vajdapeterutca" (2011. június 15.):  

"Miért kellene egy évet, vagy akár egy hetet is várni, hogy a munkatársakkal közöljék, hogy a bejelentések között nem lehet válogatni? Hogy szerkesszenek olyan eljárásrendet, ami visz némi kockázatot abba, ha a köztisztviselő eltüntet egy bejelentést? Hogy többszöri kérdés után a kisebbik rossznak tartsa, ha politikusokra hivatkozva megtagadja egy bejelentés iktatását? 

(...)

Az esettáramban van ugye három plusz egy jogilag releváns ügy, és több olyan, ahol "csak" egyéb okból kifogásolható, hogy a környékbeliek 1-5 éve nem kapnak választ a kérdéseikre. A jogilag kezelhető ügyeknél a büntetőjogi elévülésre várnak?"

(itt)

"08.szabogabor" (2011. június 15.):  

"Ha nem fogadja el, hogy mit miért teszünk, vagy nem teszünk, akkor nem fogadja el. Sokszor leírtam, sok megközelítésben Önnek az összefüggéseket, többet erről láthatóan nincs értelme vitatkozni.

Ön a vizsgálatokat tartja prioritásnak, mi meg az új szervezeti kultúrához alapfeltételként szükséges nyugalmat. Passz."

(itt)

"vajdapeterutca" (2011. június 15.):  

Úgy látom, ön mellébeszél. Öt év után oda jutottunk, hogy lényegében ugyanaz a szöveg, mint amikor az első ügyet felvetettük Varga Katalinnak.

Én a fejlesztést tartom prioritásnak. A vizsgálat, bárki végzi az arra feljogosítottak közül, nem egyéb, mint eszköz ahhoz, hogy az adott tevékenységekben a jövőben betartsák a szabályokat az önkormányzatnál.

(Amiről a kérdéses esetekben kifejezetten gondolom azt is, hogy a közjót szolgálják, tehát nem a kákán csomót keresés jellegű észrevételek.) 

Az önkormányzatnál keletkezett dokumentumokból szerintem kiderül, hogy a hasonló eljárások jövőbeli jogszerűségére sincs garancia, amennyiben továbbra sem tesznek semmit érte, hogy legyen. A jegyzővel folytatott levelezésemből szerintem kiderült, hogy az adott ügytípusokban nem kívánt tenni a törvényesség biztosításáért. Lassan egy éve pedig nincs jegyző, a helyettese, akivel egyébként személyes rossz tapasztalataim nem voltak, szintén részt vett korábbi eljárásokban. Gondoltam, megvárom az új jegyzőt azzal a kérdéssel, hogy szükségesnek lát-e a kérdéses ügyekben bármilyen további intézkedést, mint amit az elődje tett. Azonban az ön eszmefuttatásai kétségessé teszik számomra, hogy érdemes-e tovább várni. 

Megbízhatóbb és szabálykövetőbb hivatalt szeretnék, de nem általános víziókban és hadtörténeti fejtegetésekben hiszek, hanem konkrét hivatali ügymenetek megjavításában. És ebben az esetben nem huszonegyedik századi tudásgazdaságról van szó, hanem huszadik, sőt tizenkilencedik századi bürokratikus fegyelemről. Például hogy a közterület-felügyeletnél legyen olyan iktatási rendszer, hogy a tisztviselőnek, ha bármi miatt úgy hozná a kedve, hogy hivatalos bejelentéseket eltegyen magának vagy megsemmisítsen, azt ne tehesse meg. Tapasztaltam, hogy aki nem ismeri eléggé az ügymenetet, az hajlamos csodálkozni ezen, és jóhiszeműen azt mondhatja, hogy az eljárásaik szabályosak, hiszen ő semmilyen problémáról nem hallott. Én pedig tapasztaltam nem szabályos eljárásokat, és az illetékesek részéről máig nem tapasztalok komoly szándékot, hogy megjavítsák.

Azért kell vizsgálni konkrét eseteket, mert másból nem tanulnak. Azt is mondta nekem, hogy már nincsenek ügyek. Nem állítom, hogy vannak. De ha a korábbi ügyek keletkezésének eljárási, hivatali okait makacsul nem akarják tudomásul venni, akkor semmi biztosíték rá, hogy nem lesznek újra.

Az ön szavaiból azt veszem ki, hogy úgy véli, Kocsis Máté a múltban túl gyenge volt, most pedig túl erős ahhoz, hogy a hivatal eljárási hibáinak a lehetőségét nyilvánosan fel lehessen vetni, és ezzel foglalkozni lehessen. Én úgy vélem, hagyja ki ebből ön és a hivatali apparátus Kocsis Mátét. Akinek persze bőven van politikai felelőssége például abban, hogy ön a tanácsadójaként itt ilyesmiket írhat. Önöknek viszont a hivatalban szerintem a hivatali eljárásokkal volna érdemes foglalkozni, nem pedig megpróbálni a Kocsis háta mögé bújni. Aki egyébként az általam kifogásolt egyik ügyben a vizsgálat kezdeményezője volt, méghozzá kétszer is. Ott tehát történetesen nem akarok egyebet, mint hogy vigye végig - ami tudtommal a kötelessége is -, és ne tartsa meg magának a vizsgálati eredményt.

Ön a problémás ügyeknek, lévén zömmel a közterület-használattal és a közrenddel kapcsolatosak, hosszú idő óta a közelében van. Amivel semmit nem állítok az ön esetleges jogi felelősségéről, a politikai felelősségéről pedig azért nem állíthatok, mert már nem politikus. Tulajdonképpen erről tényleg nem kellene vitatkoznunk, mivel nem ismertek az ön pontos felelősségi körei, miközben tényleg hálás vagyok önnek, hogy segít világosabban látni a helyzetet.

Értsem úgy a válaszait, hogy az önkormányzatot nem érdekli az általam elemzett esetekből látszó törvényességi problémák megszüntetése? Vagy hogy nincs elég ember az önkormányzatnál, aki a hivatali területén képes volna megjavítani egy eljárást?

A nyugalomra törekvésben és a kultúra fejlesztésében teljesen egyetértek, és drukkolok önöknek. De konfliktusok mindig lesznek, a lezáratlan ügyek esetén pedig nem lesz nyugalom, mert belül is mindig lehet, aki érdemesnek tartja felemlegetni.

Az ön által fent leírt hivatali működés erőket elfecsérlő és morált romboló jellegében teljesen egyetértek. Csak éppen a mindenkori erős emberek így is inkább egymást tekintették-tekintik partnernek, mint a választóikat és a munkatársaikat. Amiről itt evidenciaként ír, azt köröszakadtáig tagadták vagy elhallgatták, kivéve néhány nyilvános idomítási kísérletet és indulatkitörést.

Nagyon egyetértek, hogy a hatalmi játszma eldőlte erőforrásokat szabadít fel. A koncentrált hatalommal azonban felelősség is jár, ahogy erre ez a blog is évek óta figyelmeztet. Azt mondják, teljesítményelv (amivel teljesen egyetértek). Azt mondja, hogy a humán szolgáltatásokban dolgozókat és vezetőket csak szubjektív érzületek alapján lehet megítélni (ami súlyos szakmapolitikai tévedés az önök részéről). Azt mondja, ezzel szemben a közterület-felügyeletet és közrendvédelmet objektív kritériumok alapján lehet értékelni (ami nem ilyen egyszerű). Miközben következetesen ellenáll például annak az igénynek - hogy csak ön, vagy az egész vezetés, ez nem világos -, hogy biztosítsák a felügyeletnél, hogy a bejelentéseket iktatni kelljen, és ne lehessen eltüntetni bármilyen megfontolásból, például a panaszolt esetben politikusokra hivatkozva (ami súlyos törvénysértés).

Ezek komoly ellentmondások az egyébként konzisztens és tetszetős okfejtésében. Ha nem volna mögöttem öt év tapasztalat, akár meg is győzne. De így a Varga Katalinéhoz hasonló érvelést hallok mögötte. Azt gondolom, hogy akik öt éve az első ügyet felvetettük, én pedig utánajártam és leírtam, kiszámíthatóak vagyunk, ugyanazokat az egyszerű elvárásokat támasztottuk mindvégig. Azt hiszem, nem figyeltek, a játszmáikkal voltak elfoglalva. Nekem úgy tűnik, most is inkább a játszmáikkal vannak elfoglalva a teljesítményelvhez képest ahhoz képest, amit kommunikálnak. Talán mert arra gondolnak, hogy négy évig végképp azt csinálnak, amit akarnak, akiket Kocsis a háta mögé vesz, a többieknek meg annyi.

A magam részéről azt tudom ígérni, hogy politikai játszmázást és haszonkeresést tőlem nem fognak látni, miközben a dokumentáláshoz és a nyilvánossághoz persze továbbra is ragaszkodom. (Ezért is utasítottam vissza korábban, bármennyire is megszokott és célszerű a gyors intézkedésekhez, a meghívást szóbeli egyeztetésekre, amit egyszer fölrótt nekem. Pláne az írásos válasz helyett.)

Azt javaslom, hogy dolgozzanak, és ne célozgassanak Kocsis Mátéra. Csupán ígéretek nem elegek, az évek során sok ígéret elhangzott, mégsem sikerült lezárni az ügyeket, pedig ahogy önök is mondták, ideje a cselekvésnek. Mi akadályozza akár önt, ha tényleg befolyása van az ügyekre, akár a hivatal illetékes vezetőit, hogy a keletkezett dossziék alapján intézkedéseket tegyenek az eljárások jogszerűsége érdekében? És hogy erről engem mint beadványtevőt, a korábbi jegyzőnél komolyabban vehető módon igyekezzenek meggyőzni?

"08.szabogabor" (2011. június 17.):

"Amennyit nézegettem és nézegetek európai példákat, abból nem látszik valamiféle egységes 'európai út'. Inkább azt látom, hogy még a legrégibb demokráciákban is erőre kap a rendpártiság. Kicsit több volt a jog, mint a kötelesség, az egyensúlyba hozás meg sokaknak nem teccik."

(itt)

"vajdapeterutca" (2011. június 18.):

Az ismétlés nem elegáns, de célravezető, és ezentúl rendszeresen számíthatnak rá.

A józsefvárosi vezetés szerintem minden, csak nem rendpárti.

Működtet egy rendetlen, visszaélésekre alkalmas közigazgatást. Majd a szabályozás néhány elemével kapcsolatban harsány politikai kommunikációba kezd, a lakossági és szakmai jellegű észrevételek mérlegelésétől és megválaszolásától elzárkózik.

A polgármester által korábban kezdeményezett rendészeti tárgyú vizsgálatot a hivatal nem hajtja végre. A polgármester újraindíttatja a vizsgálatot, majd az ő rendészeti, politikai (stb.) tanácsadójától tudjuk meg - talán maga a polgármester is -, hogy a vizsgálat továbbra sem aktuális. Sőt káros lenne - így a polgármester nevében beszélő rendészeti tanácsadó -, mivel felzaklatná az apparátust, meghurcolhatna tehetséges és ártatlan embereket.

Azt is megtudjuk tőle, hogy a bejelentések fogadása, iktatása körüli rendetlenség megszüntetése sem tartozik a vezetés prioritásai közé, habár így a hivatalnokoknak és a politikusoknak továbbra is lehetőségük van a számukra kellemetlen dokumentációt magukhoz venni vagy megsemmisíteni.

A rendészeti, politikai (stb.) tanácsadó ezzel egy időben szintén üzeni a web2-n hogy a polgármester, mint a parlamenti rendészeti bizottság elnöke, akkora hatalom, hogy ha valamire csak ráemeli is a tekintetét, mindenki halálra rémül. Az önkormányzatnál tehát a problémák megvitatása, pláne nyilvánosan, teljesen lehetetlen. Mindennek a közlését pedig a polgármester rá, a rendészeti, politikai (stb.) tanácsadóra bízta, aki már ciklusok óta befolyásolja az apparátusban történteket, és jelenleg is befolyásolja.

A rendpártiságról az ön által hivatkozott Európában és Józsefvárosban, szerintem:

Az angolszász és a kontinentális európai rendpártiság erősödése, a tolerancia csökkenése úgy következik be, hogy a közhivatalaik és a közszolgálataik mindig is felelősséget vállaltak és vállalnak a maguk működéséért. Az újraelosztó állam összeszűkülése sem az ellátások megszüntetését, hanem a jobb célzást jelenti, amihez szintén szakszerű és felelősen végzett eljárásokat kell kitalálni és működtetni.

A józsefvárosi hivatali rendpártiságból ezzel szemben annyit látok, hogy a vezetőknek fontosnak tartott néhány területre csoportosítják az erőfeszítést. A többiben pedig az ügyfeleket, néhány könnyen pellengérre állítható csoportot hibáztatnak, és különböző befolyásos vezetők védelmét keresik, a maguk területén végzett kemény munka és a felelősségvállalás helyett is.

Már ha az egész rendpártiság-vonal nem tisztán csak polkomm taktika a polgármesternek a Fideszen belüli helyezkedéséhez. Az ön közlései alapján ez is könnyen lehetséges. Természetesen ahhoz is joguk van, ésszerűség is van benne, bár főleg az érintett és a közvetlen környezetük, például az ön számára. Ellenben mondjuk a Fidesz nem sokra megy vele, ha a tisztviselői egyre inkább felfedezik maguknak, hogy milyen jó nekik egymás rovására helyezkedni.

(itt)

"szabogabor" (2011. június 18.):

"Nem hiszem, hogy tudatosan csúsztatna, inkább csak összekever dolgokat.

Az, hogy nem fogunk vizsgálatokat elrendelni, csak akkor, ha arra súlyos okunk lesz, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az észlelt anomáliák kiküszöbölésére nem teszünk meg mindent.

Ön - szerintem hibásan - a változás-management alapelemének tekinti a vizsgálatot. Szerintem meg az az utolsó igénybe veendő eszköz. Úgy is lehet változtatni, hogy nem generálunk félelmet.

A hibás következtetések, tényszerűen:

1. Nem következik abból, hogy nem rendelünk el vizsgálatokat, hogy ne tennénk rendbe a közrendvédelmi bejelentések fogadását és iktatását. Éppenhogy azt tesszük, augusztustól egy bejelentéstől az intézkedésig dokumentált folyamat-adminisztrációs eljárás lép életbe, annak támogató technikai hátterével.

2. Abból, hogy egy polgármesteri vizsgálat félelmet szülhet a hivatalban és az intézményekben, nem következik hogy ne lehetne nyugodtan vitatkozni az apparátuson belül. Kívülre ezt valóban nem kommunikáljuk, mert a nyilvánosságra a döntések, és nem az ahhoz vezető belső utak tartoznak.

3. A Máté igen magas polcon indította az országos politikai pályafutását, aligha van szüksége polkomm-ra ahhoz, hogy kellő súlya legyen a Fideszben. A rendpártiság helyi téma, első lépcsője a népszavazás, de ennek a ciklusnak a végére minden szempontból rendet akarunk a kerületben."

(itt)

"szabogabor" (2011. június 20.):

"Magam is előrébbvalónak tartom a "kemény" kormányzást a tiszteletkörök helyett. Tudom, ez csúnya rossz, meg minden, de akkor is ez van. Ez a "társadalmi vita" szerintem komcsi maradvány, és épp arra irányult anno, hogy az eredeti szándékot átvive demokratikus marketinget kapcsolhasson egy nem demokratikus rendszerhez. Szabad választások hiányában ez az egyeztetősdi, meg az üzemi tanácsok voltak a látszat-egyenlősdi eszközei.

Most vannak szabad választások, van politikai felelősség, a rossz kormányzás beszüntethető a szavazófülkében. Ha az ember jól akar kormányozni, akkor úgy halad, ahogy eltervezte, és nem csinál úgy, mintha másnak is felhatalmazása lenne ugyanerre. Az érdekegyeztető tanács, meg az összes többi ilyen, műbalhé. Ha pedig a hatékonyság és az elegencia között kell választani. akkor én is az elsőt választom.

(...)

A politológia két kormányzati filozófiát ismer, és ismer el egyenrangúként. Az egyik a konszenzusos, a másik a többségi elvű. Egyik sem kevésbé demokratikus, vagy liberális a másiknál.

A két modell közül általában aszerint választanak az országok és a politikai erők, hogy milyen a társadalmi-gazdasági környezet. Válság idején mindig a többségi elvű kormányzás kerül előtérbe. Hogy botrányozzak kicsit, idézem Kóka örökbecsűjét erre vonatkozóan: 'Nem a békákat kérdezzük meg a mocsár lecsapolásáról.'

Az európai koraszülött szociális piacgazdaságok a továbbiakban nem fönntarthatók. Szép kísérlet volt, csak majdnem csődbe ment. Illetve valahol nemcsak majdnem.

Újra kell szabni a társadalmi-gazdasági kereteket, mondhatni le kell vágni a lábakat annyira, hogy beférjenek a takaró alá.

A liberális demokrácia négy alappillére:
 1. Szabad választás.
 2. Szabad véleménynyilvánítás.
 3. A származás szerinti különbségtétel tilalma.
 4. A hatalmi ágak szétválasztása.

Amíg ezek magvannak, addig bizony ízlés kérdése, ki milyen eljárásokat tart eredményesnek.

És bizony, sok európai országban léteznek kommunisztikus egyeztetési struktúrák. Illetve léteztek, most kezdik leépíteni őket...

Azt hiszem, a Fidesz kétharmados győzelme épp annak köszönhető, hogy a társadalomnak elege lett a konszenzusos döntéshozatalból. Nagyjából az eredmény a "kezdjen már el valaki kormányozni" közérzületnek köszönhető. Ugyanez az oka, hogy a kemény intézkedések messze nem járnak olyan népszerűségvesztéssel, mint amit sokan vártak, vagy éppen reménykedtek benne."

(itt)

"Az együttműködésnek vannak feltételei: (...) - a civil szervezet partnerhez méltó viselkedést tanúsít az önkormányzat irányába: nyilvános bírálatot nem fogalmaz meg és nem működik együtt olyan civil szervezetekkel, melyek ezt teszik." (innen)

Ennek az embernek fogalma sincs az összetett szolgáltatásokat végző szervezetek fejlesztéséről, a kollektív tudásról és problémamegoldásról. Vagy pedig egyedül arra szól a megbízása, hogy a vezetőknek legyen minél kényelmesebb. 

Kéz a kézben jár ennek a szervezetképnek a két legkárosabb következménye: az öncenzúra és a kemény munka alóli önfelmentés. Méghozzá főleg nem a kompetens civilek körében: ők nem fognak pár százezer forintért állandóan résen lenni, nehogy olyanokkal álljanak szóba, akiket a polgármester valamelyik embere rossz társaságnak tart. Hanem az állandó apparátusok körében, ahol egyébként is nagy hajlam van az önsajnálatra, a vezetésre mutogatásra, nem különben a munkájukat jól végezni akaró, és ezért észrevételeket tevő kollégák elhallgattatására.

Nesze neked "a kerületbe hozott" százmilliók, amit az EU és az egész ország fizetett és fizet, nesze neked Magdolna-program, nesze esetmegbeszélések, műhelykonferenciák és hálózatszervezés: az önkormányzatnál a jelek szerint továbbra sem tudják, miben különböznek ezek a szocializmus hőskorának termelési értekezletétől.

A további következmények számosak, amennyiben a vezetők nem értenek mindenhez, nem rendelkeznek minden információval, és nem tesznek éjt nappallá a beosztottaik helyett is a problémák megoldása érdekében. Az általam gyűjtöttek közül például, hogy a pártbeli lojalitás kérdésévé válik, hogy az önkormányzati képviselő nem mondhatja el, mi lett a sorsa annak a levélnek, amelyet a házbeli idős nénik írtak neki arról, hogy elvitték a térről az egyetlen padot, ameddig el bírtak menni, és ahová nem féltek kiülni. Vagy hogy a közterület-felügyelet központjában válogathatnak a bejelentések között, hogy melyiket iktatják, és nem érzik a veszélyt - vagy a kisebbik veszélynek érzik -, ha politikusokra hivatkozva megtagadják a hivatali kötelesség teljesítését. Vagy hogy a jegyzőtől megtudom, hogy itt az a szabály, hogy a törvénysértést ugyanott vizsgálják ki, ahol elkövették. Vagy hogy a polgármester vezető tanácsadójától megtudom, hogy túlzottan rákattantam néhány elintézetlen ügyre, hogy a főnöke már érdektelen a jogsértések kivizsgálása és megszüntetése iránt, mivel ezek nélkül is megválasztották polgármesternek. Egyébként attól a tanácsadótól tudom ezt meg, aki emberemlékezet óta részt vesz a döntésekben, hol papírral, hol anélkül, éppen azon a területen, amelyhez a problémás ügyek többsége tartozik.

Bocsánatot kérek azoktól, akik közel négy hónapja hiába kattintottak az itteni bejegyzésre. Sok minden történt a tervezett bejegyzés témájában is, más témákban is. Kommenteztem és kezdeményeztem is különböző kerületi blogokban és néhány élő rendezvényen is, de nem itt. 

Ide fogom másolni a fontosabbakat, azokkal együtt, amelyek nekem válaszoltak, vagy amelyekre én válaszoltam. Addig is: az ismert kerületi blogokban, a blog.hu blog blogjaiban, vajdapeterutca, és persze mások is.

Várnai László zuglói önkormányzati képviselő (és régi civil aktivista) blogja egyre inkább helyi véleményvezetővé látszik válni. Az egyéni olvasókon kívül, az országos sajtó, de az összes helyi párt aktivistái is főleg onnan tájékozódhatnak, a saját képviselőik és vezetőik helyett, a döntések hátteréről.

Főleg a kompetens vélemény nyilvános megosztása a helyi ügyekben az, ami a képviselő blogján kívül hiánycikk. A gipszízű helyi sajtóban, a többi képviselő aktivitását nélkülöző zuglói politikai honlapokon (itt, itt és itt). Az ottani Fidesznek mintha csak vezetői lennének, önkormányzati képviselői nem, a zuglói MSZP-nek pedig mintha egyik se lenne.

(A blogon kívül az indexfórumra is regisztrált, és a régóta működő zuglói topikban még koncentráltabban fejti ki megfigyeléseit és véleményét, az ottani közönség többször igen éles kérdéseire, kritikáira is reagálva. Igen tanulságos, megéri figyelni!)

Bonyolult rendszerekben sok szereplő között oszlanak meg az információk, a jogosultságok, a felelősségek. A szervezettudományok szerint ha egyedi nagy dobásokat akarsz hatékonyan végezni, akkor központosíts, amennyire csak tudsz. Ha pedig sok kis, bár összefüggő folyamatot kell menedzselj, akkor rakd össze okosan az önálló információkkal rendelkezők jogosultságait és felelősségeit. 

A rosszul működő apparátusokban sem a vezetői ellenőrzés nem hatásos, sem a szakemberek nem éreznek felhatalmazást önálló és felelős döntésekre. Hanem arra használják a mozgásterüket, hogy eltitkolják a hibáikat, és visszaéljenek az általuk birtokolt információkkal.

A vezetőn nagyon sok múlik, a bonyolult rendszerekben különösen, mivel ott vegyíteni kell az ellenőrzés illetve a döntések delegálásának különféle eszközeit. Ha nem elég jól rakja össze ezeket, akkor az ereje látszólagos, mert a rendszerében zajló lényeges folyamatok nagy részét nem fogja tudni befolyásolni.

Egy nagyobb önkormányzat nagyon bonyolult rendszer, miközben az ügyek sokkal konkrétabbak, mint országosan. Az önkormányzatok működésének célszerűsége és jogszerűsége sokáig sem az intézmények, sem a polgárok részéről nem állt az érdeklődés középpontjában. Az elmúlt években a helyzet gyorsan változott, és szerintem az önkormányzatok működése iránti érdeklődés több okból tovább fog nőni.

*

Az egyéni polgárnak - túl azon, hogy tegye a dolgát, ami teljesen az ő felelőssége, és működjön együtt a környezetével  - kicsi a mozgástere. Bár annál jóval nagyobb, mint amivel élni szoktak általában. Igaz, előfordulhat, hogy nagyon sokat kell érte dolgoznia, hiszen nem rendelkezik az apparátusokban meglévő óriási kapacitásokkal.

Egyrészt, sokakkal együtt hozzájárulhat információk összegyűjtéséhez és közös kontrolljához. Ennek hasznát nem világítja meg jobban szerintem más, mint amit egy internetes cikkben olvastam (a kolontári katasztrófa következményeinek jelzése kapcsán): "A horgászok néha a környezetvédelmi ellenőröknél is jobban jelzik, ha baj van egy folyóval, mert többen vannak, és állandóan a parton motoznak." A vezetés, vagy bárki más, aki rászánja az időt, hogy feldolgozza az összegyűjtött információkat - feltéve, hogy hozzájut -, sokat tanulhat ezek megfelelő rendezésével és szűrésével. Ha mindenki hozzájut a polgárok által összegyűjtött információkhoz, akkor az értelmezések is versenyezhetnek. Ennek költségeit csökkentette drasztikusan az internet, ezért is olyan hatékony.

Másrészt, a törvények szerint hivatalos beadványokat írhat. Harmadrészt, élhet a nyilvánosság lehetőségeivel. Ezekben többek között felhívhatja a figyelmet törvényességi és célszerűségi (mondhatjuk úgy is, szakpolitikai) problémákra. Persze nem biztos, hogy igaza van, ezt majd eldöntik és megindokolják az illetékesek. Aki lehet egy hivatalos eljárás döntéshozója, és lehet a közösség, vagy a kettő párhuzamosan. Nem lényegtelen részlet, hogy a névtelenség és a teljes nyilvánosság milyen átmenete biztosítja a legjobb információkat és döntéseket, itt a blogon is sok szó volt erről. Az internet annak a költségeit is drasztikusan csökkentette, hogy egy polgár egy hivatalhoz fordulhasson, és hogy a polgárok egymás nyilvánosságához forduljanak.

Ez a blog azért jött létre, hogy néhány konkrét helyi ügy célszerűségi kérdéseit vessem fel, és összegyűjtsem róluk a hivatalos és nemhivatalos észrevételeket. Normális esetben a polgárok és az önkormányzatuk rutinszerű kommunikációja - melynek természetes módja az írásbeliség - kölcsönösen megfelelő eredményre vezet. Szomorúan tapasztaltam, hogy az önkormányzati tisztviselők meglehetősen érzéketlenek a rutinszerű kommunikáció során felvetett célszerűségi kérdések iránt. Az érdeklődésüket felkelteni gyakran csak olyan ügyekkel lehet, melyek a személyes jogi felelősségre vonás fenyegetését is tartalmazzák. Ezt is leginkább úgy, ha a téma befolyásos médiumban szerepel, vagy alkalmas arra, hogy ott szerepeljen. Mindezek nagyon kedvezőtlen fejlemények, mert akadályozzák a célszerűségi kérdések többoldalú mérlegelését, ami a blognak is célja. De ezt sajnos a tisztviselők maguk idézik elő azzal, hogy nem vállalják a rutinszerű kommunikációval járó erőfeszítést és felelősséget.

*

Az önkormányzatnál szerintem hoztak jó, egyszeri döntéseket. Elindítottak fejlesztéseket, amelyek okos menedzseléssel eredményesek lehetnek. Bizonyos szempontból egyértelműbb munkamegosztást hoztak létre, miközben új szervezeti kockázatok keletkeztek. Változatlanul kevés és nagyon kockázatkerülő a kommunikáció, sok a tényekkel alá nem támasztható babona és büszkeség. Továbbra is hiányolom a rendszerszemléletet. Az általam felvetett jogsértések kisebb részét orvosolták, nagyobb részében, különösen ahol komoly egyéni felelősségeket sejtek, nem tudok intézkedésről.

Nagyon egyetértek a polgármesterrel, ha jól értem őt, hogy a kölcsönös felelősségvállalás a következő évek egyik kulcsszava.

Sűrítve, ezek jutottak eszembe.  

A projektem szakaszosan üzemel, részben az én kapacitáskorlátaim miatt, részben pedig mert jó néhány ügyben az önkormányzat reakcióideje hetek vagy hónapok helyett években mérhető. 

(Rendszeresen frissítve!)

Az önkormányzati bizottságokra átruházott döntések számának növelése és a bizottságok számának csökkentése növeli a fontosságát ezeknek a testületi szerveknek, részben magának a teljes testületnek a rovására is. Logikus, hogy a jó döntések biztosítékaira vonatkozó érdeklődés is fokozódni fog a jövőben, ezzel kapcsolatos néhány kérdés:

1. A testületi jegyzőkönyvben az olvasható, hogy a bizottságok (legalábbis az egyik) már elfogadta az ügyrendjét, ezt nem találom a honlapon, segítenek? A bizottsági oldalakra kitett feladatlista, gondolom, csak kivonat, a teljes anyagot keresem.

2. Tudomásom szerint a 2005. évi XC. törvény alapján az önkormányzati bizottságok nyílt üléseinek idejét és helyét is közölni kell a honlapon, hogy az érdeklődő polgárok részt vehessenek az üléseken. Nem találom ennek a közlésnek a helyét, segítenek?

3. A bizottsági előterjesztéseket nem közlik a honlapon, amennyiben ezt a testület tárgyalja, akkor szerintem ez nem is probléma, ámde mi van az átruházott hatáskörbe tartozó témákkal? Világos, hogy ebből sok van, és a közzététel megoldása nem könnyű. Hogyan értelmezik az átruházott bizottsági hatáskörök tekintetében az 2005. évi XC. törvény közzétételi szabályait? 

A kérdés kezelését, a megoldáskeresést nyilván befolyásolja, hogy mi a politikai álláspontjuk a bizottsági munka nyilvánosságával kapcsolatban, erről is szeretnék érdeklődni. Az elmúlt évek tapasztalatai szerintem megmutatták, hogy problémaforrások és potenciális visszaélési lehetőségek vannak a pontatlan és hiányos előterjesztésekben. Az előterjesztések nagy száma és az egyes képviselők tájékozódási kapacitásainak nyilvánvaló korlátja miatt a probléma a jövőben fokozódhat. Kedvező hatással lehetne az előterjesztések minőségére, ha növekedne a nyilvánosságuk. Önök hogyan látják?

4. A 2010. november 3-i testületi ülés jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a közbeszerzési szabályzatuk tervezetét, az ügyrend előírását megsértve, nem küldték meg időben az illetékes bizottsági alelnöknek, aki ugyanakkor lényeges problémákat talált az előterjesztés szövegében. A testület ennek ellenére úgy döntött, hogy megtárgyalja és elfogadja az előterjesztést, a hibák kijavításáról pedig egy januári testületi ülésen döntenek. Az előterjesztés még mindig nincs az ülésnap oldalán, pedig a vonatkozó törvény szerint a beadáskor azonnal fel kellett volna tenni. Igaz, a határozat-mellékletek egyikeként szerepel a szöveg, azonban jelentősen nehezíti az értelmezést az indoklás hiánya, és hogy a fájl neve, címkézése nem utal a tartalomra.

Szerintem ez jó példája annak (ha az előző évek számos példája nem volna elég), miért volna praktikusan is fontos, hogy betartsák a döntés-előkészítés és a közzététel szabályait. Ezek megsértése újra és újra megerősíti a választott és kinevezett tisztviselőkben, hogy a bonyolult jogi szövegeket megfelelő az utolsó pillanatban a képviselők orra elé dugni. Akkor is, ha például nincs pályázati határidő, és méltányolható akadálya a pontos munkának.

A képviselői felelősség pedig növekedett azzal, hogy megszüntették a frakciókat, ha jól értem, hivatalosan nem létezik abban a körben egyeztetés, kérdések, vita, szavazási frakció-forgatókönyv. Mi alapján szavaz akkor a képviselő az utolsó pillanatban elé tett szövegekről, ha a frakciójára sem hivatkozhat? Az előterjesztő személye? Elég lesz ez akkor, ha megkérdezik az egyes képviselőket, miért úgy szavaznak, ahogy?

Ha lenne az önkormányzatnak olyan honlapja, ahol a közérdekű beadványokat mindenki láthatja, akkor a közmeghallgatás régi intézményével kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdéseket is érdemes volna ott feltenni:

5. A hivatallal levelezés és a saját blogban való barkácsolás helyett, szívesen feltettem volna ott a kérdést, hogy az idei közmeghallgatáson megismerheti-e a nyilvánosság a kötelezően előre beküldött kérdéseket, és az azokra adott válaszokat. Az illetékes tisztviselőnek mailben küldött kérdésemre választ még nem kaptam.

6. Addig is, amíg az idei közmeghallgatás technikájáról ki nem derül valami, közérdekű adatként megkértem a tavalyi közmeghallgatás teljes anyagát, hogy legalább azt még az idén megismerhesse, aki akarja. Jó volna, ha a hasonló, közérdekűnek szánt kéréseket és bejelentéseket az önkormányzat honlapján nyilvánossá tegye, aki akarja. Így talán kevésbé fordulna elő, hogy a hivatalos beadványokat - megfelelő iktatási rendszer hiányában - az önkormányzatnál elveszítik, vagy hogy az igazoltan beérkezett közérdekű beadványokra nem válaszolnak. 

7. Sőt, azt gondolná az ember, hogy a közmeghallgatás felszólalásainak kötelező előre beküldését (amit helyesnek tartok, bár hátránya is van, de szerintem több az előnye) össze kellene kapcsolni azzal, hogy a kérdéseket a honlapon nyilvánosságra hozzák. Nem volna kisebb biztonságban az internetet használó polgár kérdése, ha ilyen módon küldené el, mintha a hivatallal levelez; ezt bizonyítja egy tavalyi elveszett felszólalás története. Sőt, akkor az önkormányzat illetékesein kívül a nyilvánosság is előre értesülhetne arról, hogy milyen témákról lesz szó az élő közmeghallgatáson.

8. A képviselők egyéni felelőssége jelentősen megnőtt annak folytán, hogy a képviselő-testület megszüntette a frakciókat. Megnéztem a honlapon, hogyan lehet kapcsolatba lépni a képviselőkkel.

(Ami nekem hamarosan aktuális lesz, mivel szeretném összefoglalni nekik, hogy az elmúlt években mely általam felvetett ügyekben nem intézkedtek az önkormányzat korábbi tisztviselői.)

A november 24-i állapot szerint, a képviselők nehezen elérhetők a polgároknak. Különösen azok számára, akik napközben dolgoznak, és elvárnák, hogy hatékony módon, interneten tarthassanak kapcsolatot a képviselőjükkel:

A 17  fő képviselőből 2 fő közli az internetes elérhetőségét. (Ezen kívül van, akinek a hivatali titkárságán keresztül lehet próbálni üzenni, amennyiben tudjuk, hogy az önkormányzatnál egyéb tisztséget visel; van, akinek a megadott szakmai honlapján szerepel a munkahelyi mailcíme; másnak a pártja honlapján böngészve lehet rátalálni a fogadóórájára. De itt arról van szó, hogy mit közöl a képviselő az önkormányzati oldalán magáról, hogy a polgár onnan tájékozódva, további keresgélés és háttérinformációk nélkül kapcsolatba léphessen vele.)

12 fő tart hagyományos fogadóórát, ebből 9 fő 16 óra után, 5 fő 17 óra után. A képviselők nagy többségének eléréséhez a munkahellyel rendelkező, és kötött időben, normál munkarendben dolgozó polgároknak nagy valószínűséggel szabadságot kell kivenniük a munkahelyükön.

A hagyományos fogadóóra helyét és rendjét nem közlik. Két képviselőhöz írásban kell bejelentkezni, de nem közlik, hogy milyen mailcímen. (Az önkormányzat postacímére persze küldhetünk hagyományos levelet, vagy e-mailezhetünk a titkárságukra, ha tudjuk, hogy ők alpolgármesterek.) A két e-mail címet közlő képviselőt megkérdezhetjük, hogy hol lehet velük találkozni. A többiek esetében csak feltételezhetjük, hogy az önkormányzat épületében tartanak fogadóórát, de az eddigi szokások szerint ez nem biztos. 

Az egyéni képviselők közül a 7. és a 10. körzeté (Soós György és Kaiser József) egyáltalán nem közöl információt arról, hogy fogadóórát tart. Őket a hivatalon keresztül lehet megpróbálni elérni, bár a hivatal nem egyenlő az önkormányzattal, és mint látjuk, szintén nehezen kommunikál az ügyfelekkel.

Úgy tudom, minden képviselő egy bizottság tagja, kivéve Soós Györgyöt, aki mindkettőnek tagja, az egyiknek elnöke. Ennek fényében különösen furcsa, hogy ő az, akiről az önkormányzat honlapján semmit nem közölnek, és nyilvános elérhetősége sincs.

(A hagyományos fogadóórák szervezetlensége nem lep meg, az előző képviselő-testület idején már tapasztaltam, és részletesen leírtam. A politikai kommunikációból azt vettem ki, hogy komolyan akarják venni a választókkal való kapcsolatot, egyelőre nincs jele.)

Az elérhetetlen képviselőkről érdeklődni meg lehet próbálni az őket jelölő Fideszen keresztül. Bár ez ellentmondana annak, hogy a képviselők a pártokhoz tartozás helyett az egyéni felelősségüket nyilvánították ki. Ráadásul a Fidesz kerületi szervezetének az elérhetőségét sem találom. Ha konkrét illetékest keresnék, nem világos az sem, ki vezeti a szervezetet. A párt hivatalos honlapján az olvasható, hogy Gotthard Gábor a választókerületi elnök (és alpolgármester). A választókerületi elnök azonban tudtommal nem azonos a kerületi pártelnökkel (és aki követi az önkormányzat eseményeit, az tudhatja, hogy Gotthard Gábor már nem alpolgármester). A választási időszakban, úgy emlékszem, Kocsis Máté azt nyilatkozta, hogy Juharos Róbert a kerületi pártszervezet elnöke (és e minőségben szerepelt a pártlistán, ahonnan aztán senki nem jutott a testületbe, mert mindenki egyéniben nyert). Az elnök tevékenységéről és elérhetőségéről információt nem találtam. A kerületi pártszervezet tényleges vezetőjének Kocsis Máté tűnik, az alapján, hogy más fideszes politikus tevékenységét a nyilvánosságban ritkán ismertetik, és az önkormányzati választáskor a képviselő-jelöltekről nem a kerületi szervezet, hanem Kocsis Máté személyes oldalán közöltek információkat. Kocsis Mátéhoz a honlap információi szerint a polgármesteri titkárságon, a fideszes mailcímén vagy az önkormányzat sajtósán keresztül lehet fordulni. Mindez azonban nem tűnik kézenfekvőnek, ha a fogadóórát nem tartó egyéni képviselők elérhetőségéről szeretnénk érdeklődni.

9. A Mátyás téren közvetlenül vagy közvetve érintett képviselőknek például (ha mailben el lehetne érni őket) javasolnám, hogy reagáljanak erre az összefoglalóra. Az önkormányzatnak pedig azt, hogy - a problémátlan működést, illetve a feladatok teljes sikerrel való megoldását sugalló anyagok mellett - tegye közzé a saját fórumain, és fogadja az észrevételeket. Régen olvastam konkrét témában ennyire összeszedett, árnyalt, gondolatébresztő anyagot, ráadásul konkrét, könnyen megvalósítható és ígéretes fejlesztési lehetőségeket is tartalmaz. 

Azt is javasolom továbbá, hogy a választott és kinevezett önkormányzati illetékesek, szakemberek bizalommal tanulmányozzák az alábbi anyagot:

Justin Hyatt: Fenntartható közlekedés a városban. Útmutató önkormányzatoknak. Zöld Fiatalok, Budapest, 2007 (ismertető és letöltés)

(A Zöld Fiatalok józsefvárosi székhelyű civil szervezet, az önkormányzat tudtommal pályázati alapon támogatja, és formálisan együttműködik vele. Itt volna az alkalom, hogy kézzelfogható hasznot húzzon a működésükből, ez valóban gondolatébresztő kiadvány. Nem csak, sőt nem is főleg urbanistáknak, közlekedéstervezőknek, csúcsszintű döntéshozóknak.)

(Lesz tovább is, térjenek vissza!)

(Nagyításért kattintás a képre)

Hogy mit akarok ettől a teljesen idejétmúlt közigazgatási aktustól, azt megírtam a kísérőlevélben. Visszajelzést is kértem benne, az ügykezelésről szerzett korábbi tapasztalataim alapján:

"Kedves Dorogi Pálné!

Csatolom a december 1-i közmeghallgatásra készült "felszólalási lapomat". Kérek szépen egy szavas visszajelzést a beérkezéséről!

A felszólalás típusa nem kérdés, hanem közérdekű javaslat. A tavalyi ügyrendből kiindulva (a tájékozódásom forrásai: itt és itt) kérdezem, várhatóan mi fog történni ezzel a javaslattal? 

A tavalyi állampolgári beadványokat, ha jól értem, nem olvasták fel nyilvánosan, és nem is tartalmazza őket a jegyzőkönyv, csak az írásbeli válaszra reagáló felszólalásokat tartalmazza. Az én "felszólalásom" korábbi konkrét beadványok történetének általános tanulságait foglalja össze. Önmagában erre nem is feltétlenül várok választ, szemben a konkrét ügyekkel, melyekre hónapok vagy évek óta várok, és amelyekre továbbra is egyenként fogok igényelni választ az önkormányzattól. A leírtakhoz a közmeghallgatáson személyesen nincs mit hozzátennem, sőt az sem biztos, hogy részt tudok venni.

Ami miatt érdemes visszaküldenem a "felszólalási lapot", egyedül az, hogy a közmeghallgatáson részt vevők és a jegyzőkönyvből tájékozódók értesüljenek a szóban forgó általános tapasztalatokról. Az általam ismert tavalyi eljárás alapján azonban nem világos, hogy egy közérdekű javaslat a gyakorlatban milyen nyilvánosságra számíthat a közmeghallgatás keretében, ezért érdeklődöm előre.

Visszajelzését és válaszát várva,

köszönettel és üdvözlettel:

(név)"

A felszólalást 19-én, tehát az utolsó napon, délelőtt küldtem el a megadott mailcímre. Nyugtázást a kérésem ellenére nem kaptam, ezért pár óra múlva felhívtam a megjelölt munkatársat. Az ügyosztály egy másik dolgozója vette fel a telefont, mert az illető nem volt a helyén. Kértem, hogy adja át az üzenetemet, de azt mondta, hívjam később, ő nem tud felelősséget vállalni azért, hogy a beérkezésről megkapom a nyugtázást. A következő próbálkozásnál az illetékessel tudtam beszélni, azt mondta, majd akkor nyugtázza a mailt, ha ráér. Elmondtam neki, hogy az elmúlt években velem és másokkal rendszeresen előfordult, hogy a hivatalban azt mondták, a beadványok elvesztek, ezért szükséges a visszajelzés. És mivel az utolsó nap van, amikor beadhatok észrevételt, nem majd, hanem most. A hivatalnok elmondta, hogy nem nagyon ismeri az ügymenetet, ha hivatalos átvételt szeretnék, vigyem be személyesen a félfogadási időben, ami náluk éppen már nincs. Mondtam, hogy ha máshogy nem kaphatok igazolást arról, hogy a beadványom határidőre beérkezett, azonnal beviszem, de akkor a történethez hozzá fog tartozni, hogy az önkormányzat ilyen módon nehezíti, hogy nyilvánosan kérdést vagy észrevételt intézzenek hozzá. Erre megkaptam az igazolást, megköszöntem.

A saját, hasonló történeteimen kívül, 2004-ből találtam először nyomát az interneten, hogy az akkori józsefvárosi polgármester azt írta valakinek, hogy a mailben hozzá intézett beadvány elveszett. Az internetes irat egyenértékű a hagyományossal (sőt, több eljárásban azt is biztosítani kell, hogy ha az ügyfél akarja, a hivatalban lediktálhassa a beadványát), ennek ellenére az önkormányzatnál hajlamosak úgy kezelni az internetes beadványokat, mintha nem kellene róluk számot adni. Akkor is egyébként, ha igazolják a beérkezést. Megértem az ügyintézőket, ha a normál munkájuk mellett nem vagy nem azonnal olvasnak bele a mailekbe, és ha nincs ínyükre egy nem szabályozott eljárásban részt venni. Ráadásul, a jelek szerint az önkormányzaton belüli felelősségi viszonyok is rendezetlenek, tehát ha egy munkatárs nem szabályozott módon nyugtázza a beérkezést, majd valahogy továbbítja az igazi illetékesnek, egy kinevezett vagy választott vezetőnek, kérdés, hogy ha ezt az illetékest hónapok múlva vagy még később előveszik, vajon felelősséget kell-e vállalnia az ügykezelésért, vagy pedig arra fogják a hibát, aki az ügyféllel közvetlenül kapcsolatban állt. Ennek a megoldására természetesen vannak nem túl bonyolult megoldások, jobbak és kevésbé jók is. Aki például levelez szolgáltatókkal, az tudja, hogy ahol akarják, megoldják. A józsefvárosi önkormányzatnál nem adják jelét, hogy meg akarják oldani az ügyiratokért való felelősségvállalást. Ez a hagyományos ügyiratokra is érvényes, és számos romboló következménye van. A blog bejegyzéseiben olvasható, hányszor jeleztem a problémát a döntéshozóknak, és kértem intézkedést. Folytatás következik.

Kisebb volna a közmeghallgatással, mint idejétmúlt formával kapcsolatos várakozás is, ha az önkormányzat rutinjához a beadványok korrekt megválaszolása tartozna, és nem az elvesztésük vagy a semmitmondó válasz. Úgy tűnik, mindenki (civilek, fideszesek, szocialisták, Szabó Gábor) egyetért, hogy a lakossági fórum műfaj, ahol improvizáltan öntik a panaszokat az illetékes vagy annak gondolt szereplőkre, nem ígér sok hasznot. Az viszont nagyon is, hogy a mások közérdekű panaszát mindenki láthassa: sokat lehet belőle tanulni, és fegyelmező ereje van a kisebb-nagyobb döntési helyzetekben lévők számára. 

A tavalyi közmeghallgatás jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a feladatot rosszul oldották meg. Kétségtelen, hogy a hozzászólás előzetes elküldésének követelménye és az írásbeli válasz lerövidítette, és a moderátor pedig mederbe terelte a - csapongásra természetesen hajlamos - hozzászólókat. Ugyanakkor az írásos anyagok nyilvánossága nélkül hallgatóság és a jegyzőkönyv olvasói csak hiányos és pontatlan képet kaphattak arról, hogy a kerület lakói miket tartanak problémáknak. Értem, hogy sem a túl puha, sem a túl kemény ülésvezetés nem jó, és az önkormányzat tisztviselői közül senki nem akarja ezt a hálátlan szerepet. Azonban az önkormányzati ügyekhez mit sem értő, egyszerre jópofáskodó és erőszakos moderátor működése inkább egy tévéshowhoz tette hasonlatossá a testületi ülést, mintsem felelős tisztviselőknek a választókkal és ügyfelekkel folytatott korrekt párbeszédéhez. Érdekes és elborzasztó például, hogy azzal próbálja belefojtani a szót a városrehabilitációt végző önkormányzati cég működését bíráló lakosba, hogy egy társasház konkrét története szerinte nem közügy. 

(Az ügy folytatásáról sem önkormányzati forrásból, hanem egy civil portálon találhatunk részletes és informatív ismertetést. A fent megadott linkeken és ebben a bejegyzésben - a főszövegben, az ott megadott linkeken és a kommentekben - van szó további tapasztalatokról, még mindig ugyanazon a civil portálon. Az önkormányzat ugyanis a választóival-ügyfeleivel nem vállal nyilvános kommunikációt a leginkább hatékony módon, vagyis interneten.)

Természetesen ha az önkormányzatnál nem tudják vagy akarják megígérni, hogy javítják a normál ügyvitelt, és a lakosokkal a kölcsönös visszajelzéseket fokozzák, akkor csaknem lehetetlen korrekt módon megszervezni egy ilyen alkalmat. Azért is vagyok kíváncsi rá, és kérdeztem meg mailben a fentieket, amire ha választ kapok, rögtön kiteszem ide.

Mivel választ egyelőre nem kaptam arról, hogy a 2010. évi közmeghallgatás kötelezően előre beküldött felszólalásait megismerhetik-e a közmeghallgatáson jelen lévők és a jegyzőkönyvből tájékozódni kívánók, ezért a 2009. évi kérdések és válaszok, mint közérdekű adatok nyilvánossága érdekében küldtem beadványt. Erre kötelező reagálniuk, és nem kétséges nekem, hogy teljesíteni kell a kérést. Úgyhogy, ha az önkormányzat nem sért törvényt, akkor még idén megismerhetjük a tavalyi közmeghallgatás teljes anyagát.

"Kedves jegyzőt helyettesítő aljegyző asszony!

A közmeghallgatás intézményével álláspontom szerint nem fér össze, hogy az oda beküldött kérdéseket és javaslatokat, illetve az önkormányzat illetékesei által adott válaszokat ne hozzák nyilvánosságra. A 2009. évi közmeghallgatás jegyzőkönyvében csak azoknak a lakosoknak a reakciói olvashatók, akik jelen voltak a rendezvényen, és a kötelező írásos hozzászólás mellett szóban is fel kívántak szólalni. Az önkormányzat illetékeseinek pedig sem az eredeti válaszait, sem a közmeghallgatáson írásban megígért válaszait nem tartalmazza a jegyzőkönyv.

Kérem, hogy közérdekű adatként küldjék meg a 2009. évi közmeghallgatásra kötelezően írásban beadott valamennyi kérdést, és az ezekre írásban adott válaszokat, abból a célból, hogy az interneten nyilvánosságra hozzam. Ez egyenértékű azzal, ha a 2009. évi közmeghallgatás teljes anyagát az önkormányzat a honlapján válogatás nélkül nyilvánosságra hozza.

Korábbi közérdekű adatkérésem alkalmával az önkormányzatnál elvesztették a beadványt, majd a megismételt kérést jelentős késéssel teljesítették. Többször jeleztem a hivatal illetékeseinek, hogy a fegyelmezett ügykezelés, az egyéni felelősség vállalása érdekében fontos volna intézkedni az e-mailben érkezett beadványok automatikus nyugtázásáról. Ennek hiányában most is kézi visszaigazolást ("adatkérése beérkezett") kérek. A korábbi tapasztalatok alapján felhívom a figyelmüket a törvényben előírt 8, illetve 15 napos határidő betartására.

Köszönettel és üdvözlettel:

(név)"

Mivel célom a teljes eljárás dokumentálása, ezért folytatom azzal, hogy nyugtázást egyből nem kaptam. Emiatt felhívtam a jegyzői kabinetet, másnapra megígérték a visszajelzést. Másnap sem kaptam, újabb telefon, kiderült, hogy az a baj, hogy a jegyzőt helyettesítő aljegyző és az ő asszisztense is távol van, és ezalatt az aljegyző címére érkezett mailekhez nem tudnak hozzáférni. Újra küldtem a kabinet azon munkatársának mailcímére a beadványt, akivel telefonon beszéltem. Így másnap, két telefon, egy újraküldés közbeiktatásával megkaptam a nyugtázást. Sokféle más egyszerű ügyfélszolgálat ezt azonnal és automatikusan nyújtja, ha hozzájuk fordulok.

Mindez szerintem újabb megerősítése annak, amire az évek során jó néhányszor felhívtam az önkormányzat különböző szintű döntéshozóinak figyelmét: Ha felelősségvállalást és fegyelmezett működést akarnak, akkor az egyik alap, hogy gondoskodjanak olyan ügyviteli, iktatási eljárásról, ami hivatkozhatóvá teszi a bedványokat, miközben az ügyintézőket, munkatársakat nem terheli feleslegesen. Számomra úgy tűnik, hogy például egy központi cím, iktatás és elosztás jól megfelelne ennek. A hagyományos leveleknél talán van ilyen, hat évvel (ha jól emlékszem) az elektronikus beadványok kötelező egyenértékű kezelésének bevezetése után reagálhatna végre a hivatali vezetés az internet elterjedésére és a jogszabály változására. De ehhez tényleg a hivatalban értenek, ha akarnak. A hibajelzéseim válasz nélkül hagyásából mindenképpen látszik, hogy az önkormányzatnál mindmáig nincs elegendő szándék az hivatali folyamatok megbízhatóvá tételére, a felelősségvállalás növelésére.

*

A közmeghallgatáson kiosztott írásos válaszában a polgármester elfogadta az érvelésemet, hogy a kérdéseket és a válaszokat közzé kell tenni. Határidők megjelölésével, vállalták a 2010-es közmeghallgatás és a 2009-es közmeghallgatás dokumentumainak nyilvánosságra hozását, amit határidőre teljesítettek. (A jegyzőkönyv addig is olvasható volt a honlapon, csak az írásos dokumentumok nélkül keveset lehetett érteni, hogy milyen témákról van szó.)

Figyelmen kívül hagyta a polgármesteri válasz a korábbi levelezésben és az internetes fórumokon bőven tárgyalt ügyek rendbetételére vonatkozó figyelmeztetésem. Ezekről a témákról 2011 során sokat fórumoztunk a polgármester teljes kommunikációs felhatalmazásával rendelkező tanácsadójával. Ebből világosan kiderül az önkormányzat álláspontja, illetve az, hogy sokkal erősebb figyelmeztetésre van szükség, hogy a polgármester és az önkormányzat szembenézzen a jogszabályok betartatásának és betartásának kötelezettségével. (2011. december 10.)

Előadásvideók és kutatási dokumentáció a projekt honlapján, szavazás az infovideóra és a projektre "Az Év Honlapja oldalon.

Tölgyessy Péter újra, ezúttal a magyar önkormányzatiság húsz és sokkal több évéről.

Természetesen a békaperspektívából nézésnek ez a projektje is folytatódik, nagyon is.

Elkaptuk a kettővel ezelőtti önkormányzati felállás működésének végét. Sok tényszerű ismeretet szereztünk az előző önkormányzat csoportosulásairól. Maradjanak velünk a következő hónapokban, években, lássuk, mit kezdenek az örökségükkel!

Amivel részben ugyanazoknak az embereknek kellene valamit kezdeni, akik az előző, sőt az azt megelőző ciklusban vitték az ügyeket. Részben pedig nem tudjuk, hogy milyen hagyományból jöttek, és mit akarnak azok, akik most mandátumhoz jutottak. Sem ők, sem mi nem fogunk unatkozni.

Addig is, egy bonmot azoknak a régi és új illetékeseknek, akik szerint a hatékony vezetés és a kétoldalú kommunikáció egymást kizárják; benne van minden lényeges:

"A horgászok néha a környezetvédelmi ellenőröknél is jobban jelzik, ha baj van egy folyóval, mert többen vannak, és állandóan a parton motoznak." (innen)

Rendszeresen frissítve!

A téma előzményéhez klikk ide !

A főbb témakörök: 

A szervezeti és működési szabályzat (szmsz) elfogadása a tervezet helyszíni kiosztása és öt perces tanulmányozása után, majd rendszeres megsértése az önkormányzati gyakorlatban

A Csécsei Béla-féle tanácsadói szerződés megkötésének és értelmezésének története

Próbálom megtudni, hogy kitől és milyen témában kapott tanácsadói megbízást Szabó Gábor, és kinek adhat utasításokat.

Magyarázom az akciókutatás módszerét, és fogadom a kritikákat.

Hozzászólásom a kerületi MSZP fórumában:

Kedves MSZP Józsefvárosi Szervezete! 

Közel egy hónapja jeleztem, hogy három témáról készülök néhány észrevételt és részletekbe menő kérdéseket írni. Azért számítok rá, hogy válaszolnak, mert két témakörről, a Magdolna-programról és az önkormányzati döntések nyilvánosságáról azt mondták, hogy fontosnak tartják. Ezzel teljesen egyetértek, ráadásul ezek a témák elvben a tevékenységük újrapozicionálására is alkalmasak. Ami pedig többek szerint az önök pártjának egyik fő feladata, hacsak nem akarnak sodródni, és az egyre fogyatkozó hagyományos szavazóikból élni. Harmadik témaként hozzáteszem a zsarolhatóság problémáját, és ennek a honlapnak a szerepét. 

Alapfeltevés, hogy a nyitott kommunikáció, a konzisztens elképzelések és a következetesség itt és most a legkevésbé sem a választási siker miatt lehet hasznos. Hanem a saját stáb, a vetélytársak stratégái, a hivatali apparátusok tájékozódni kívánó része, a nyilvánosság későbbi figyelme miatt. Amit most nem tesznek meg, vagy ellene tesznek a szavahihetőség és komolyan vétel szempontjából, az aligha pótolható vagy kijavítható. Szintén magától értetődőnek tartom, hogy az MSZP helyzetében lévő párt nem tehet semmilyen hiteles ígéretet úgy, hogy a konkrétumokba bocsátkozni nem hajlandó, a hibázó tisztviselőit vagy éppen politikai partnereit mentegeti. Tanulságos megnyilvánulások voltak itt az elmúlt hetekben Szabó Gábor, Komássy Ákos és mások részéről, de ezekről majd a második és a harmadik témakör kapcsán. 

Természetesen mindez a Fideszre is igaz, sőt egyre inkább, de itt és most az MSZP-ről van szó. Önmagában a szervezetépítésük nem érdekel, közöm sincs hozzá. Csak addig kérdezem önöket, amíg azt gondolom, hogy segít megérteni az önkormányzat működését. 

Ebből a szempontból például a Molnár György tapasztalatai nem a Magdolna program alapvetései miatt érdekesek, amelyeket, ha nehezen is, de megtalálhat az érdeklődő. Hanem amiatt, hogy éveken át részt vett a pártvezetők szűk körű egyeztetésén, amely nem kiegészítette, hanem helyettesítette a nyilvános reflexiókat a helyi szakpolitikai problémákról és alternatívákról. A feltételezésem szerint nagyrészt ennek tulajdonítható, hogy kívülről nézve semmi nyoma, hogy a józsefvárosi intézmények apparátusai az elmúlt négy-öt évben lényeges előrelépést tettek volna a komplex szociális, oktatási, foglalkoztatáspolitikai problémák strukturálása, összekötése, hatásos kezelése terén. Azért is tanulságos erről beszélni, mert a politikai kommunikációban és az apparátusi menedzsmentben egyaránt erősödni látszik az a vélemény, hogy tájékoztatni keveset és főleg egyoldalúan a leghatékonyabb, a szervezeti alapfolyamatokkal foglalkozni pedig nem kifizetődő. És azért is érdemes volna Molnár Györggyel megbeszélni a nyilvánosságot teljesen kizáró döntéshozásban szerzett tapasztalatait, mert az elmúlt egy év eseményei megmutatták, hogy a partnerek később egymással szöges ellentétben emlékeznek az informális egyeztetéseken elhangzottakra, és semmi garancia a megállapodások betartására. 

Közel egy hónapja Molnár György azt írta, hogy a kérdésekkel a kopogtatócédula-gyűjtés után szeretnének foglalkozni. Ezért eddig nem is jelentkeztem a második és a harmadik témával, de hamarosan fogok, és addig is várom Molnár György (és mások) reflexióit a Magdolna-programmal kapcsolatos témakörben.
 

Szintén én, ugyanott:

Szabó Gábor értékeléseinek egy részével a saját tapasztalataim megegyeznek, és egyetértek velük. Érthetőnek és önmagában hasznosnak tartom például, hogy egy ideje Kocsis Máténak, mint a szóba jöhető leginkább potens kerületi politikusnak dolgozik. A leírtak egy részéhez nem értek, és ezért nincs róluk véleményem. Egy részük nem érinti a témáimat (ezért elmenteni sem fogom, ha azt akarja, hogy megmaradjon, akkor gondoskodjon maga róluk). Arról írok, amiről vannak megfigyeléseim is, kritikus véleményem is.

Nem kétséges, hogy Molnár György, Kocsis Máté, Szabó Gábor messze kiemelkedik a kerületi politikusok mezőnyéből. Csécsei Béláról és Juharos Róbertről elhiszem, hogy tehetséges emberek voltak, és régebben sokat tettek a kerületért. 2006 óta azonban, mióta én figyelem az ügyeket, intellektuálisan és morálisan szétesett vezetőknek mutatkoztak. Komássy Ákos jól nevelt, több kellemes tulajdonsággal rendelkező embernek tűnik, azonban az érdeklődése és a képességei alapján mondjuk követségi titkárként volna jó helyen. Még mindig rémes apparátusi nyelvet beszél, és a gyakorlatban a legkevésbé sem érdeklik egy kerületi önkormányzat ügyei. Takács Gábor és Gotthard Gábor a kontraszelekció termékeinek mutatják magukat, ami egyébként gyakori az évezredforduló környékén pozícióba került politikusoknál. Nincs okom senkiről eleve rosszat mondani, a véleményem alapja, hogy a rájuk bízott szakterületekről évekig egyszerűen nem mondtak vagy írtak nyilvánosan akár csak három önálló és összefüggő mondatot, melyre érdemes volna felfigyelni.

Molnár György valószínűleg az ország önkormányzatai között is kiemelkedő intellektuális színvonalon képviseli a szakpolitikus és lokálpatrióta irányzatot, amit én nagyon fontosnak tartok. Szabó Gábor abban és csak abban az értelemben jó stratéga, hogy a politikát kevés szereplős társasjátéknak tekinti. Az intézményekkel kapcsolatos gyakorlatiasság a tapasztalataim szerint főleg azt jelenti nála, hogy igyekszik alaposan megismerni és befolyásolni a látókörébe került szervezetek hatalmi játszmáit. Elhiszem, hogy személyes eszközökkel egy kis szervezetet jól tud irányítani, ellentétben a nagy apparátusokkal, ahol szakmai eljárások kialakítását és működtetését kell menedzselni. A közrend és a köztisztaság szervezeteinek működése - amelyekről lehet tudni, hogy az érdeklődésébe és feladatkörébe tartoztak - számomra egyáltalán nem meggyőző. Nagyon hasznos volna, ha több gondolat lenne forgalomban arról, mit jelent a liberális konzervativizmus itt és most az országban, vagy konkrétan egy nagy önkormányzatnál. Erre vonatkozó gondolatok azonban egyelőre egy szűk politológus-közíró körből, néhány közgazdásztól és jogásztól, és a Fidesz két-három (bár fontos pozícióban lévő) vezetőjétől jönnek, a főáramon teljesen kívül esik. Kóka Jánosnak annak idején több értékelő felrótta a gondolattalanságot. Nos, az egykori stratégája, miközben elemében van a kamarilla ügyeiben, a fő bázisnak számító kerületben hosszú évek alatt nem talált ki összefüggő dolgokat arról, mi a konzlib megközelítés mondjuk a közpénzek helyi elköltésének ellenőrzésében, a vállalkozók és a lakosok konfliktusaiban, az iskolák működtetésében, a szociális ellátások hatékony célzásában. Amit politikai program gyanánt előad, az túl absztrakt, lényegében ugyanolyan általánosságokban mozog, mint a Komássy Ákos által hivatkozott szocialista program. Szabó Gábor szerintem kiváló tanácsadó lehetne, ha elviselné, hogy legalább az apparátusi nyilvánosságban rendszeresen értékeljék a tevékenységét. De szerintem neki az a lételeme, hogy néhány erős személlyel megegyezve, amorf hatáskörben szolgáltat, autonómiáért és védelemért cserében. A kerületi szocialistákkal az elmúlt egy évben szinte azt csinált a nyilvánosságban, amit akart, az látszott, hogy fontos kérdésekben inkább ő irányítja őket, mint a mindenkori elnökük vagy frakcióvezetőjük.

Kocsis Mátéban megvan az, ami Molnár Györgyből és Szabó Gáborból hiányzik: tud és szeret a nyilvánosság előtt vezetőként fellépni. Teljesítményközpontú és dinamikus, ahogy a maguk módján a két másik politikus is, és általában képes átlátni az ügyeket annyira, hogy kezdeményezzen. Azt mondják, jó abban, hogy összeültet embereket, és kiprésel belőlük valamilyen aktivitást és előrelépést. Ez nagy dolog a tétlenkedéshez és az ellenőrzés teljes hiányához képest, de nem feltétlenül segít az intézmények rutinszerű működésén, sőt össze is zavarhatja az alapfolyamatokat. (Én azért sem fogadtam el a különböző közvetítéssel érkező meghívásokat, hogy lakosként vegyek részt egyeztető megbeszéléseken: arra voltam kíváncsi, mit hajlandók leírni és a formális eljárásaikba beépíteni.) Például a Kocsis Máté által követett, és a Fideszben egy ideje megfigyelhetően fokozódó teljesítményelvet hajlamosak a könnyen mérhető és jól kommunikálható elemekre korlátozni, ami aztán a többi alapfeladat ellátásban megbosszulhatja magát. Többször hallottam Kocsis Mátét beszélni: dinamikus és tájékozott volt, de nem elég jól strukturálta a mondandóját, és nem különböztette meg a fontos és nem fontos dolgokat. Az iskolafenntartó szerepben, melyet az elmúlt években betöltött, az általam ismert ügyekből ítélve határozatlan volt. Néhány egyszeri ügyben ő volt az erős ember, más ügyekben, és az alapfolyamatok irányításában viszont a szakmailag gyenge ügyosztálya és főleg az igazgatók, lényegében azt csináltak vele, amit akartak. (Hozzáteszem, Csécsei Béla, aki pedig a kérdés szakértőjének számított, néhány testületi megszólalása alapján elszomorítóan tájékozatlannak tűnt a kétezres évek közoktatási folyamatairól és fejlesztéseiről, mintha a kilencvenes évek óta úgy maradt volna.)

Mivel Kocsis Máté gyorsan került egyre magasabb polcra, és nagyon elfoglalt, nem is lehetett elég alkalma arra, hogy struktúrák megfontolt átalakításán gondolkodjon. Félő, hogy továbbviszi a kézi vezérléses, kevesek tudását összegyűjtő, egyszerre túlközpontosított és gyenge szakpolitikacsinálói és vezetői szerepet, ami az elmúlt évtizedeket jellemezte, és a közszféra alacsony hatékonyságának egyik fő oka. Máshogy fogalmazva, az évtizedek óta jellemző, a fejlett országokban régen meghaladott közintézményi menedzsmentnek mondjuk Mitus Zsuzsanna olyan örököse volt, akiről nem volt nehéz észrevenni, hogy sikertelenségre van ítélve. Nem látom, hol volt, van, lesz alkalma Kocsis Máténak - és a korosztályába tartozó, egyébként teljesítményközpontú vezetőtársainak - olyan reflexióra, ami képes volna felismerni a hosszú távú sikerkritériumokat, és szerkezetileg meghaladni a több évtizedes gyakorlatot. Nem lennék meglepve, ha akadnának jelentkezők - például Szabó Gábor -, akik a Kocsis Máté mögül folytatják a nem hatékonyan szabályozott és ellenőrzött, kevesek tudását hasznosító intézménymenedzsment gyakorlatot, amit Mitus Zsuzsanna, Takács Gábor, illetve az ő elődeik mögül folytattak. Szabó Gábor olyan benyomást kelt a kerület egyetlen politikai web2 fórumában, mintha - mióta a szocialistákat kitették az informális vezetői egyeztetésből - lényegében a polgármesterrel ők ketten döntenének a kerület legfontosabb ügyeiben (és ehhez még formális tisztségre sincs szüksége, vagy ha van olyan, az lehetne nem nyilvános).

Ahogy eddig, most is arra kérek, hogy aki szerint hiányos vagy hibás tényeket és elemzést osztok meg, az javítson ki.

A tanácsadói szerződések - hiába bagatellizálja Komássy Ákos a saját volt fő kampánytémáját - fontosak, mert magukba sűrítik a politikusok viszonyát az ügyfelekhez, a választókhoz, az irányításuk alá tartozó apparátusokhoz, egymáshoz. Láthatóan rettentően érdekel mindenkit, valóban a tartalmi kérdések rovására, viszont a tanácsadói megbízások története maga is tünete annak, hogy nem tulajdonítanak jelentőséget tartalmi kérdéseknek. A kerületi szocialisták problémáit, a magát konzlibnek mondó volt kerületi szadeszesek politikaképét, vagy akár a Kocsis Máté szocializációjának kérdőjeleit élesen mutatják az összefüggő tanácsadói történetek, nem véletlenül menekülne mindenki előle, bár tényleg nem ez a legnagyobb probléma. A lazán összekapcsolódó VII., VIII. és XIV. kerületi ügyek, valamint az érintett önkormányzatok eltérő összetétele folytán tartós és emlékezetes eset lehet ebből, akár lenyelik, akár kiköpik a különböző hatóságok, illetve a pártok.
 

Tetszik a Civilek a Palotanegyedért Egyesület honlapján található interaktív tájékoztatás, az érvelés tartalma és formája, a sok komment.

Olyan fontos ügyben, mint a közterületi rekonstrukció, szerintem így kellene az önkormányzatnak (és nem helyette, hanem mellette egy egyesületnek), már a tervezési fázisban, írásban (és nem helyette, hanem mellette az élő fórumokon). Annál jobb, ha az önkormányzatnak köze van hozzá, és legalább így fejleszti az ügyfélkapcsolatait. Viszont, miért szervezi ki az innovatív formát, és nem fejleszti a saját szervezetét? Például a propagandisztikus, a kérdezésre és észrevételezésre esélyt sem adó honlapját?

Az önkormányzat fejlesztő cége - a Rév8 - és a CaPE közötti együttműködés további részleteiről és a nyitott kommunikáció további jó példáiról lásd a 8kerblog e posztjának kommentjeit.

(Aki követi a CaPE honlapja és a 8kerblog hozzászólásait, az tudhatja, hogy néhány környékbeli lakos szerint a vendéglátósok irányítják az egyesületet, az önkormányzat pedig, velük összefogva, a saját elképzeléseit hallhatja igazolni tőlük. Ez nem volna meglepő, mondom én: a vendéglátósok érdekei és erőforrásai jóval koncentráltabbak, mint az egyéni lakosoké. Mégis, az szokott ilyenkor eszembe jutni - többekkel, például Lesley bloggerrel egyetértve -: ha így is volna, tessék a lakosoknak is aktivizálódni, "el(vagy vissza)foglalni" a városnegyedi egyesületet. A magas egyéni költségeket pedig ellensúlyozhatja, ha ezt jó bulinak, életformának is tekintik.)

A rossz példa pedig az önkormányzat közmeghallgatása, amit a maga pőreségében mutat a részletes jegyzőkönyv.

Az igazi gond szerintem nem az erőszakosan manipuláló (bár az időfelhasználást hatékonyan csökkentő) moderátor. Pláne nem, hogy a kérdezők és panaszosok nagyon sokfélék, és sok mindent akarnak; ez természetes. Hanem hogy átgondolatlan, fantáziátlan, szervezetlen a közmeghallgatás régi eredetű jogi kötelezettségének a mai kezelése. Megfelelően szervezett, folyamatos ügyfélkapcsolat esetén ezeknek a kérdéseknek a jó része valószínűleg nem is merülne fel. A képviselőknek ebben a nem hatékony formában ennyit sem kellene foglalkozni a választói észrevételekkel. Ugyanakkor valószínűleg nekik és a hivatalnak is többet kellene, az átgondoltan szervezett, hatékony formákban.

A közmeghallgatás szervezőinek fantáziája leginkább abban nyilvánul meg, hogy a témák közül minél többet magánérdeknek állítsanak be, és a kötelező jogi forma által biztosított nyilvánosságot is lehetőség szerint szűkítsék. Megmutatkozik a sutaságuk, ha a törvény folytán rákényszerülnek, hogy valahogy foglalkozzanak a nem általuk irányított nyilvánossággal, vagyis a választók-ügyfelek-lakosok által felvetett problémákkal.

Egyszerűbb volt önkormányzati tisztségviselőnek és hivatalnoknak lenni, amikor a közzététel kötelezettsége még csak annyit jelentett, hogy a "szervezési osztályon megtekinthető". Egyébként a törvényi előírás (a beterjesztéskor rögtön esedékes internetes közzététel) ellenére most is rendszeres a (nem zárt) testületi ülések anyagaiban a "közzététele nem indokolt", illetve a "kihirdetéséig a hivatalban megtekinthető" kitétel, és az önkormányzat a saját nyilvánossági szabályait is sorozatosan megsérti.

(Ugyanerről a közmeghallgatásról, illetve a CaPE és egyéb lakossági fórumokról beszámolók számos posztban a 8kerblogban - itt és itt - és a "Központi Bizottság világa" blogban olvashatók. Aktivistáknak, érdeklődőknek, kutatóknak kincsestár!)

Török Gábor: Mi vezette a Fideszt? (törökgáborelemez, 226.)

Kommentjeim:

A szervezetek közgazdaságtana gyakorlatias tudomány. A hatalom használatának, a központosításnak a hatása, állítja, attól függ, hogyan oszlik el a jó döntésekhez szükséges tudás.

1. A politikai pozíciók megszerzése, a testületek paritásos összetételének felszámolása jelenleg valószínűleg nem sokat ront a jó döntéseken, mivel a vetélytársak jelentős részben felkészületlen vagy lejáratódott politikusokat tudnak felvonultatni. Sok időbe telik, amíg ez változhat, ezért jelenleg szerintem nincs sok jelentősége a jó döntések szempontjából. Egyszeri, konfliktusos döntéseket viszont könnyebb meghozni központosítva, ami hozzájárulhat a jó döntésekhez.

2. A nyilvánosság esetleges korlátozása ront a jó döntéseken, mivel annál több tudása senkinek nincs, mint a téma iránt érdeklődők összességének. A jó döntésekhez szükséges tudás összegyűjtése plusz érv amellett, hogy a közügyeinkről lehetőségünk legyen tájékozódni, kérdéseket feltenni és válaszokat kapni. A felkészült és szorgalmas politikusok, a helyzetüknél fogva, jól használhatják a nyilvánosságot. Tehát a döntéshozó testületekből való kihagyásuk esetén is vezető szerepre tehetnek szert a tudások összegyűjtésében, értelmezésében, újraosztásában.

3. A kormányzati döntés-előkészítés és a közszféra apparátusi menedzsmentje köztes helyzetben van a politikai döntéshozás és a közpolitika nyilvánossága között, abból a szempontból, hogyan hatékony elosztani a hatalmat. A jó döntésekhez szükséges tudás viszonylag sokak birtokában van együttesen, akik ezzel hozzájárulhatnak a közös célok megvalósításához, de opportunista módon vissza is élhetnek a tudásukkal. A vezetés feladata, hogy megadja nekik a megfelelő autonómiát, összehangolja a tevékenységüket, és megakadályozza a visszaélést. A vezetés közben természetesen önérdekét követi, például a kinevezésének megtartását vagy a politikai mandátuma meghosszabbítását akarja. A hatékony üzleti szervezetekben, és jó ideje a nyugati közszolgálatban is, szofisztikált számítások, illetve menedzsment technikák sora szolgálja ezeknek az összetett, részben ellentmondó céloknak az elérését. Ráadásul ezeknek a színvonala jelentősen befolyásolja a minőségét a nyilvános vitáknak is, a központosított döntéshozásnak is.

E három területre a tapasztalatom szerint csökkenő sorrendben irányul a figyelmünk. A politikai pozíciók központosítása körül zajlik a legtöbb vita, miközben ez van leginkább rendben. A nyilvánosság kezelésének döntő kérdései a részletektől fognak függni, ráadásul az egyre fontosabbá váló internetet lehet legkevésbé befolyásolni. Alig beszélünk ezzel szemben a döntés-előkészítésről és az apparátusi menedzsmentről.

A magyarországi közszolgálat tele van reflektálatlan eljárással. Az általam ismert szakpolitikai területeken gyenge a döntéselőkészítő apparátus, és az információmorzsák arra utalnak, hogy százmilliárdos nagyságrendű döntéseket hoznak, szakmai kritikának ki nem tett, vagy később hibásnak bizonyult számítások alapján. Az apparátusi menedzsment megújításából annyi látszik, hogy rövid távú teljesítménycélokat tűznek ki, és az állásvesztéstől való félelemre alapoznak. Kérdéses, hogy ezzel el lehet érni a jó döntésekhez szükséges tudással rendelkező szakemberek együttműködését. A fejlett országok szervezetei arra tanítanak, hogy ennél jóval szofisztikáltabb eszközök eredményesek. Főleg, hogy - a versenyszférától eltérően - nem várható, hogy lényegesen magasabb fizetésekkel kompenzálják a menedzsment hiányosságait.

Szokták mondani, hogy nincs gyakorlatiasabb egy jó elméletnél. Azért hangúlyozom a közgazdasági hátteret, mert úgy lehet legkevésbé elszállni, ha következetesen érvényesítjük az egyéni önérdekkövetés feltevését, és így alakítjuk ki a jó döntések és az együttműködés feltételeit. A szakpolitikák tervezésére és hatásvizsgálatára is erős a közgazdaságtani modellek és a statisztikai módszerek hatása.

Azért is érdemes hangsúlyozni a magyarázó modellek és a módszeres számítások logikáját, mert a Fideszben a jelek szerint lényegesen teret vesztettek a közgazdászok a jogászokkal szemben. Ebben a kultúrában az értékes szaktudás főleg az, amely a döntéshozói akaratot szabályokba foglalja (és kommunikálja). A döntéshozó persze ki van téve teljesítménykényszernek, ugyanakkor a sikert meghatározó folyamatokat csak elnagyolt eszközökkel tudja befolyásolni, és a lehetségesnél kevésbé tudja megbecsülni az intézkedései hatását. Emiatt az erős felhatalmazással rendelkező vezető is indokolatlanul kockázatkerülő lehet, visszajelzést túl rövid távon keres (például közvéleménykutatások) és ad (például szervezeti teljesítményértékelés), gyorsan változó környezetben is a korábban bevált megoldásokhoz ragaszkodik.

Több esetet ismerek arról, hogy a vezetők folyamatos stresszeléssel vagy rajtaütésszerű akciókkal igyekeznek teljesítményt kicsiholni az apparátusukból, amit időnként meglepetésszerű pozitív gesztusokkal, a külső kritikákkal szembeni "védelemmel" próbálnak ellensúlyozni. Arra is tényszerű bizonyítékok vannak, hogy ezek az apparátusok legfeljebb azokban a témákban lesznek fegyelmezett végrehajtók, ahol a vezető folyamatosan ellenőriz. Az egyéni kezdeményezést és felelősségvállalást igénylő szituációkban jellemzően a vezetőtől várnak intézkedést, vagy a külső körülményekre hivatkozva tétlenkednek.

Ott, ahol viszonylag sok tisztviselőnek kell hasonló, de teljesen soha nem azonos helyzetekben döntést hozni, a releváns tudás nem csak a vezetőknél van, hanem szétterül. Ilyen helyzetek leginkább a közvetlen ügyfélkapcsolatot tartalmazó szolgáltatásokban vannak, mint a közszféra esetében az orvos, a rendőr, a tanár, a szociális munkás, az érdemi ügyintéző munkája. Itt az olyan vezetés hatékony, amely egyensúlyban tartja a döntési felhatalmazást és az ellenőrzést. Méghozzá nem csak a személyes eszközökkel, hanem még inkább intézményes eljárásokkal, melyek egyszerre ígérhetnek megbízható és rugalmas működést.

Ez nem csökkenti, hanem növeli a vezetők fontosságát és megbecsültségét, igaz a velük szemben támasztott követelményeket is. A hatalmi jelvényeik kevésbé hangsúlyosak, ugyanakkor a beosztottak egyéni felelősségét bátrabban állapíthatják meg szükség esetén, mint az apparátusi folyamatokat követni képtelen, és ezért a konfliktushelyzetekben rendszeresen elgyávuló vezetők. A jogászias megközelítésmód és szaktudás értéke nem kisebb, csak osztozik más szaktudásokkal.

Az előző kormányzati ciklusokból nagyon hiányzott, és a jelek szerint továbbra sem érkezett el "a szakpolitika ideje" (a Véleményvezér vendégszerzőjének, Holtzer Péternek a kifejezése). De biztos vagyok benne, hogy ebben a ciklusban lényegesen több erőfeszítést kell tennie a kormányzó pártnak a tényekből kiinduló, racionális szakpolitikák és közszolgálati apparátusok építése érdekében, különben magával rántja az országot. Ha elkezdik, akkor is három-négy cikluson átnyúló, bonyolult történet lesz, húsz év mulasztásai után nagyon lentről indulunk.

Heim Péter: a kormány 3/4-et érdemel (index.hu, a mandiner közvetítésével és kommentjeivel is)

Kommentem:

Nem értem az ellenérzéseket a mandiner kommentjeiben. Számomra az interjú konzisztensebbnek és meggyőzőbbnek mutatja be a kormány gazdaságpolitikai döntéseit, mint bármelyik politikusi interjú, melyet eddig olvastam.

Kellett hozzá az interjúalany, aki felkészült a dilemmák mérlegelésére és indokolására, veszi a lapot, a szakma és a nagyközönség számára is közérthetően fogalmaz. Szintén kellett hozzá a kérdező, aki belemenős, de a szakmai igényesség keretei között, következetes, de nem agresszív. Az ilyesmi a gyenge interjúalanyt zavarba hozza, és rámutat az ellentmondásaira, az erős interjúalanynak feladja a labdát.

Egy érdekes interjú az elképzelhető dilemmák széles körét felveti, és az alany olyan választ ad rá, melynek erős a konzisztenciája más állításokkal, és legalább jó vitaalapot teremt, bővíti a közös nyelvet a legkülönbözőbb kétkedőkkel. Őket a kérdezőnek kell képviselnie, mert az interjúszituációban más nem tudja. A hatékony szakmai megbeszélések vitái is hasonlóan pörgősek, persze több konkrétummal, és - jó esetben - több, a szakmák által közösen elfogadott összefüggéssel. Bár más szakterületek interjúalanyai és sokkal több szakújságíró tudna együtt ilyen tartalmas anyagot összehozni.

A szakpolitikusok fő ellenfelei nem a gonosz vagy buta kételkedők, hanem a döntési helyzetek bonyolultsága, az apparátusok vezetésének nehézségei, a saját képességeink korlátai. Kár azt képzelni, hogy jobb volna nekik burokban, csupa drukker között.

Papp László Tamás: Orbán-Lauder találkozó: ha nem Sukoróról, akkor miről tárgyaltak? (hvg.hu, a mandiner közvetítésével és kommentjeivel is)

"A Fidesz-kétharmad útját - Sukoró mellett - a BKV-panamasorozat, s egyéb fővárosi bűnügyek kövezték ki. A párt (és udvari sajtója) élen járt a különböző botrányok nyilvánosság felé való terítésében. Ugyanakkor más skandalumoknál gyanúsan csendes vagy jóval halkabb volt. (…) 'Egyesek úgy vélik, a választási küzdelemben győzni akaró Fidesznek éppúgy van takargatnivalója ezekben az ügyekben, mint a mutyizások posványában lassan elsüllyedő szocialistáknak. Az ilyen ügyeket tehát - érintettség okán - altatni kell. A választásokig az ellenzék nem akar velük foglalkozni, az MSZP-nek pedig nem érdeke, hogy a kelleténél több részlet is napvilágra kerüljön. Patthelyzet'. (…)

A Fidesz számos ügyben hiteles közélettisztítóként lépett fel. Olyanokban, ahol tisztán szoclib pedigréjű kifizetőhelyek embereinek rabosításáról beszélhetünk. A koalíciószakadás és a szoci belviszályok révén földre ömlött az éjjeliedény tartalma. Sanszos, hogy nem is a vádhatóság táltosodott be hirtelen. Inkább bizonyos sértett, félreállított háttérfigurák kezdtek dalolni. Hálás téma volt mindez a Fidesznek. Ugyanakkor más területeken a két nagypárt gazdasági holdudvara - finoman mondva - példás összhangban, szándékegységben élt a kínálkozó lehetőségekkel. A fóti botrány pedig megszemélyesítette a gyanút, hogy a mindenkori ellenzéknek is lehetnek kifizetőhelyei: az általa vezetett önkormányzatok. Az érintettek persze nyugodtan hivatkozhatnak rá: a nyomozás semmi terhelőt nem tudott feltárni, vagyis a dolog rendben van. Csakhogy ez nincs így. Attól, hogy valami jogilag kóser, egyáltalán nem biztos, hogy morális, etikai és szakmai dimenzióban is az. (…) 

Ha a Fidesz nem teszi rendbe (akár népszerűtlen intézkedéseket is bevállalva) az egyik helyen alulfinanszírozott, máshol pedig rosszhiszeműen túlszámlázó közszférát, előbb-utóbb a saját bilijük is megtelik majd."

 

Tavaly az év közepén, úgy tudom, a hivatal szabálysértési osztályától végigjárták a Golgota téri vállalkozásokat, és figyelmeztették őket arra, hogy kötelességük saját költségükön elvitetni a kereskedés során keletkezett hulladékot. Takács ügyvezető polgármester még novemberben is úgy érvelt (a kerületi közterület-felügyelethez hasonlóan), hogy jogilag ezt nem lehet kikényszeríteni a kereskedőktől, s ezért kétséges az értelme bármit tenni a szabály betartatásáért. A gyakorlatban azonban a logikusabbnak tűnő verzió teljesült: a kereskedelmi szemét pár héten belül, augusztus-szeptember környékére gyakorlatilag eltűnt. A kereskedők vélhetően azt a következtetést vonták le, hogy a hivatal ezentúl betartatja a szabályt, és nem fordultak bírósághoz mondvacsinált érvekkel. Ezzel egyidejűleg a lomok, sitt, és egyéb lakossági eredetű hulladék lerakása is lényegében megszűnt, a tiszta parkban kéthavonta-negyedévente köt ki itt egy-egy autónyi rakomány. Ez mindennapos jelenség volt, amíg a kereskedelmi telep rendszeres szemétszállítását is a közparkba lerakás útján oldották meg. A kereskedők egyébként jó fél évig a telepen belül halmozták fel a szemetet egy bérelt területen, az autóalkatrész-kereskedés és a tartályfenékgyár között. Mostanra, úgy látom, a Kőbányai út mellett létesült egy hulladékot feldolgozó, tömörítő saját részlegük. Azt hiszem, alapvetően ezt a nyilvánosság érte el, a későn, de végül aktivizálódó Hollósy Andrea képviselővel, és néhány hivatalnokkal együtt.

A dokumentumok szerint egyébként a képviselők és a közterület-felügyelet nem attól várt javulást, hogy a hivatal azontúl odafigyel a szabálykövetésre, hanem hogy fizető parkolót létesítenek a téren, és ennek üzemeltetője - önérdekét követve - nem fogja engedni a szemetelést. Mivel ez közvetlenül a pihenőpark és a játszótér mellett lett volna (lenne), ezért önmagában nem tűnik jó ötletnek nekem. Kérdeztem a hivataltól és a választott vezetőktől, választ Iván Roland ügyosztályvezetőtől kaptam, aki a részletek kidolgozása előtt személyes egyeztetésre hívott. Én nem szeretnék ilyesmiben részt venni. A problémák és a tervek internetes nyilvánosságától - mint a Vajda Péter utcai forgalomcsillapítás megszüntetésének terve kapcsán tapasztalhattuk is - sokkal több okos észrevétel várható, mint amennyit én akármennyi gondolkodással tudnék tenni. A személyes egyeztetés ráadásul időigényesebb, sőt nyilvános is csak akkor lesz, ha valaki külön beszámolót ír. Az interneten mindez együtt van, és sokkal többen beszállhatnak. (Szintén ez a logikája az előterjesztések kötelező közzétételének és a képviselők több fórumon zajló vitájának, szemben a szűk körű apparátusi és pártvezetői egyeztetésekkel, majd a képviselők szavazógépként való használatával. Akiket rosszul fizetnek, de nem is kell sokat dolgozni, és az egyéb motivációikról soha nem beszélünk nyilvánosan.) A parkoló létesítésének terve, úgy tudom, egyelőre pihen. A szemétügy pedig, a szabálysértési hatóság egy-két látogatása hatására, hosszú évek egyre fokozódó környezetszennyezése és pénzköltése után, lényegében megoldódott. A felelősség vizsgálatát ugyanakkor egyik párt sem vállalja, amit magyaráz, de nem tesz elfogadhatóvá, hogy két ciklus alatt mindegyikük emberei viseltek döntéshozói felelősséget.

Az említett, tavaly nyári előterjesztésben, melyet Kocsis Máté (akkor alpolgármester) és Biál Csaba (a közterület-felügyelet vezetője) közösen jegyzett, van még egy érdekes részlet. Az előterjesztők felvetik, hogy a Ganz-telep Golgota térre nyíló kereskedései, lehetséges, hogy eleve jogszerűtlenül működnek. Konkrétabban nem írják, gondolom, nem biztosak benne, abban viszont igen, hogy az ügyet ki kell vizsgálni. Aztán sokáig nem hozták nyilvánosságra annak a testületi ülésnek az anyagait, ahol az előterjesztés szerint vissza kellett volna térni az ügyre. Minden arra utal, hogy a jegyző nem vizsgált ki semmit. Nem válaszolt az erre vonatkozó közérdekű bejelentésemre sem, annak ellenére, hogy Takács ügyvezető polgármester azt írta nekem, figyelmeztette a kötelességére. Később kiderült, hogy Kocsis Máté mint előterjesztő és mint későbbi polgármester sem tartotta többé fontosnak a saját javaslatát, hogy vizsgálják meg az üzletnyitások jogszerűségét, és azt ezt kifogásoló beadványra szitén nem válaszolt. 

Időközben a téren rendszeres nappali parkőrszolgálatot létesítettek. Amennyire látom, ez hasznos, sokkal inkább a feladatuk iránt érdeklődő és a parkot látogatókkal kommunikáló emberek dolgoznak ott, mint akik tavaly a biztonsági cég emberei voltak. A Józsefváros Köztisztaságáért és Közbiztonságáért Szolgáltató Kft. (JKKSZ) felé is megszervezték a visszajelzést (Dani Andrást lehet hívni a 20-969-9745 számon). A cég - tudomásom szerint egyedüliként az önkormányzat szervezetében - interaktív fórumot is üzemeltet (igaz, egyelőre nem érkezett észrevétel ide a kerület köztisztaságával és közbiztonságával kapcsolatban).

A borzalmas állapotban lévő (mint a fenti előterjesztésből, és Takács Gábor tavalyi részletes anyagából kiderült, tulajdonjogilag is rendezetlen) út kérdését kezükbe vették az üzletüket kétes jogszerűséggel működtető kereskedők: az épület előtt végig betonozott parkolót létesítettek, melyet beton- vagy gipszrácsocskák szakaszolnak, valószínűleg az egyes boltok "felségterületét" jelzik. Talán vitatható, hogy jobb vagy rosszabb lett-e a helyzet, szerintem baromi ronda, nem hiszem, hogy erre engedélyt kaptak, aligha kértek is. Az igazi probléma szerintem az, hogy újabb részlet, amit az önkormányzatnak szervezetten befolyásolni kellene, akármi történik. Kezdve persze az üzletnyitások jogszerűségének vizsgálatával, és annak a vizsgálatával, hogyan lehet, hogy a saját előterjesztésüket, a jegyzőnek adott polgármesteri utasítást, a közérdekű bejelentést mind nem vették komolyan az elmúlt egy évben. Mintha ezek a jogviszonyok nem léteznének vagy nem bírnának semmi jelentőséggel.

A parkolóépítésből származó sitt aztán hetekig állt az út mellett, ami tavaly óta most újra másoknak is kedvet csinált szemét lerakásához. A JKKSZ munkatársa tegnap (augusztus 5-én) azt mondta telefonon, végre elvitték a gyorsan növekvő kupacot. Olvasom, hogy most ért oda a kerület nagytakarítási körútja. Nem bírom elhessegetni gondolatot, hogy a plusz szemek is, azért intézkedtek most a területért felelős hivatalnokok. A parkőröknek és a JKKSZ munkatársának nyilván igazuk van, hogy az építkezés engedélyeihez nekik semmi közük. Mondják, fogalmuk nincs, hogy a közterület-felügyelet kérdezett-e az építkezőktől.

A hivatal, mely tavaly az év közepe felé mintha összeszedte volna magát, mostanában újra kiengedni látszik. A korábbi várakozásommal ellentétben, úgy tűnik, továbbra is hiány van az önkormányzat minden szintjén az olyan vezetőkből, akik ambícióval rendelkeznek és elegendő időt szánnak az alapfolyamatok jobb megszervezésére.

A téma előzményéhez klikk ide !

A tágabb összefüggésben folytattam a témák felvetését, pontosítását - egyrészt a kerületi MSZP-elnök fórumában ...

Kedves Komássy Ákos! 

Persze hogy érdekel, azért kérdezem. Milyen kérdéseket tart (ha jól értettem) puszta provokációnak abban, amit írtam? 

Abban az értelemben nyilván provokálom, hogy próbálom rávenni önöket, hogy beszéljenek olyan témákról, melyekről maguktól nem beszélnének. Csavar a dologban, hogy ezeket a témákat önök kezdeményezték, de aztán abbahagyták. 

Az ön nem idézett megnyilatkozásaiból és az új szervezetük részéről is hiányolom a konkrét józsefvárosi mondanivalókat. Konkrétum volt novemberben az előző polgármesterrel való szerződéskötés kritikája, ami azonnal fölvetett további kérdéseket. Ezekről Révész Márta és részben Molnár György adott bizonyos tájékoztatást. Nem meglepő módon azonban fontos kérdésekre nem válaszolhattak ön helyett, akinek a kampányában ezt választották a leghangsúlyosabb elemnek, és aki most a szervezet vezetője. Szintén elég konkrét a nyilvánosságprojekt, azonban leálltak vele, a frakcióvezető pedig közel három hónapja egyáltalán nem elérhető a fórumon. Az sem mondható, hogy Lévai Gábort jelenlétét, vagy a tanácsadói szerződések témájának végigvitelét csak én hiányolom. 

A felelősségnek szerintem nagyon is köze van a vélemények - és persze a személyes érdekek - hasonlóságához vagy különbözőségéhez. Értem, többen el is magyarázták, hogy a szervezetnek kívül-belül célszerű egységet mutatni. De ez aligha megy közös értékek nélkül, méghozzá helyi szinten, és nem csak a kormányzati politikával kapcsolatban. A kerületi fideszeseket eddig összekötötte, hogy váltsák le az előző kormányt. Hogy mi más köti össze, arról nem lehet tudni, mert egy-két ember kivételével nem beszélnek. Ebből szerintem vannak és még inkább lesznek problémáik. A kerületi szocialistákat mi fogja összekötni azon kívül, hogy kritizálják az új kormányt? 

Megvárják, hogy valaki kiperelje az önkormányzatoktól a józsefvárosi, erzsébetvárosi, zuglói tanácsadói szerződések adatait, melyekről már tudni, hogy részben azonos személyekkel kötötték? Vagy már elemezték is a tanulságokat, de nyilvánosan majd csak reagálnak, ha a sajtóban más elemzi? Az ön kampánya pár napig tartó kivétel volt az alól, hogy a kerületi pártok kölcsönösen nem "provokálják" egymást az önkormányzat pénzén kötött tanácsadói szerződéseikkel. Mit ér a pártegység, ha a nyitott kommunikáció első lépéseinél számítaniuk kell arra, hogy zűrös ügyeket vágnak az önök fejéhez? A FIDESZ-nek érdeke, hogy figyelje az önök nyilvánosságprojektjét, és nem lepne meg, ha az eddigiek azt a véleményt erősítenék náluk, hogy - bár a problémamegoldásban való együttműködéshez szükséges volna - ne vágjanak bele. 

Új szereplőnek belépni sokáig túl költséges volt, kérdés, hogy helyben az LMP-nek és a Jobbiknak nem lesz-e továbbra is túl költséges a tájékozódás és a szervezkedés. Ezzel együtt a tendencia szerintem a költségek csökkenése és a helyi ügyekkel való foglalkozás terjedése, és nem csak a pártok által választott tematikában. Ha önök be tudnak kapcsolódni ebbe, akkor az önök részvételével, ha az egységüket féltik tőle, akkor egyre inkább önök nélkül.

...másrészt az MSZP volt frakcióvezetője és tanácsnoka fórumában, a Révész-Szabó-Molnár vita témájában ...

Kedves Szabó Gábor!

Fontos dolgokról írt az önkormányzatnál játszott szerepéről. Kérem, függessze fel a kommunikációs bojkottját velem szemben - melyet egyébként hibás tényállításokkal indokolt -, és válaszoljon az alábbi kérdésekre:

1. Öntől tudjuk, hogy tanácsadást végez az önkormányzatnál, és teljes hozzáféréssel rendelkezik a szükséges adatokhoz. Próbáltam tájékozódni az önkormányzat által közölt szervezeti struktúrában és a tanácsadói szerződések között, de nem találom. Kérem szépen, tájékoztasson, hogy az önkormányzatnál ki bízta meg tanácsadással, és milyen területen?

2. Amit a 2009-es szmsz előkészítésének folyamatáról írt, arra enged következtetni, hogy ön feladatot adhat egyes önkormányzati munkatársaknak. Kérem szépen, pontosítsa az ezzel kapcsolatos információt, mert az önkormányzat listájában nem találtam szervezeti egységet, melynek ön a vezetője, és nem értem ezt a munkamegosztást.

3. A vonatkozó előterjesztésben illetve jegyzőkönyvben olvasható, hogy a 2009-es szmsz szövegét helyszíni kiosztással kapták meg a képviselők, azonnal tárgyalásba vették, és öt perc tanulmányozás után döntöttek az elfogadásról. Lehet, hogy nem független az extra sietségtől, hogy az önkormányzatnál nem tették magukévá az szmsz rendelkezéseit. Mint a Molnár Györggyel folytatott vitájából tudni, a testületi előterjesztések véleményezésekor nem az szmsz, hanem a pártvezetők emlékezete szerinti szóbeli megállapodás szerint járnak el. A szövegbe hiba is csúszott, ugyanis hatályon kívül helyezték a vagyonkezelési és közbeszerzési rendeletüket, anélkül, hogy újat alkottak volna; később ezt én észrevételeztem, és a testület rendeletben korrigálta a hibát. Az előkészítéskor elkövetett hiba kijavítása a döntéshozás előtt nem volt reális, még ha az önkormányzat be is tartaná azt a törvényi előírást, hogy az előterjesztéseket a beadáskor azonnal nyilvánosságra kell hozni (nem csak hetekkel az elfogadás után, ami az önkormányzat gyakorlata). Az szmsz helyszíni kiosztása és azonnali napirendre vétele annál kevésbé érthető, mivel egy tanácsadó cég más önkormányzatnál már bevált modelljét vették át. Ön mint az egyeztetés kulcsszereplője, ismer okot arra, hogy a képviselőket nem vonták be az alternatívák mérlegelésébe, és lényegében ismeretlen szöveget szavaztak meg?

4. A Golgota téri szemétszállítás kapcsán ősszel Takács Gábor alpolgármestertől azt a tájékoztatást kaptam, hogy az előző ciklusban "a hivatalnoki emlékezet szerint" Mitus Zsuzsa alpolgármester volt illetékes a kérdésben. Ő maga azt mondta nekem, hogy annak idején észlelték, hogy nem parkfenntartásról van szó, hanem a kereskedők szemetének elszállításáról, és ezért le is állították azt. Megkérte a jegyzőt, hogy keressék elő az erről szóló dokumentumot, melyet azonban nem sikerült fellelni. A minapi beírása kapcsán megnéztem a korabeli szmsz-t, és azt találtam, hogy a közterületek fenntartásának felügyelete az előző ciklusban az ön hatásköre volt. Ez nekem ellentmondásnak látszik, kérem, igazítson el az illetékességéről! A Takács Gábor kampánytól kapott - a blogban közzétett - részletes tájékoztatásukat természetesen ismerem, de ott önről nem volt szó.

Mi nem csak néha "igen keményen összeütközünk" ugyanakkor foglalkozunk a témáinkkal, és szeretünk írni. Örülnék, ha válaszolna, mert tényleg elég furcsa volna, ha éppen ön nem tenné.

... és a kerületi MSZP szervezetet érintő fórumban:

Ha még nem tettem volna, szeretném javasolni Révész Mártának és Molnár Györgynek, hogy ha idejük és kedvük engedi, írjanak az általuk fontosnak tartott témákról, a helyi politikát jellemző ügyek és személyek történeteiből általánosítható tanulságokról. Olyan helyen, ahonnan - az mszp8 honlappal szemben - nem törlik a szövegeket néhány hónapon belül. Egyfajta útmutatót a kilencvenes és kétezres évek helyi politizálásához.

A tapasztalatok összegzésének és elemző megbeszélésének hiánya általános a magyarországi szervezeti világban, meglepne, ha ez alól az egyes pártok kivételek lennének, a tevékenységük sem ezt mutatja. Az önkormányzati döntések gyenge előkészítésével együtt, ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy új szereplő megjelenése, például generációváltás esetén, alig tanulnak az elődök tapasztalataiból. Persze beszélgetnek, ellesik a tapasztalatokat, tréningeken és hosszabb ciklusú továbbképzéseken vesznek részt. A tapasztalatok szűk körű átadása azonban gyakran kárba vész, és semmiképpen nem pótolja a konkrét helyi döntéseket befolyásoló emberek közül az erre alkalmasak írásos összefoglalóit és visszaemlékezéseit.

Révész Márta például többször panaszkodott, hogy a szociális ügyekben készített koncepcióját nem vették napirendre, vagy a véleményét nem hallgatták meg. De nem tudom megnézni, és más érdeklődőnek sem tudom megmutatni, hogy miről is van szó, és miben különbözött a többség által elfogadott megoldástól. A szociális városrehabilitáció elvi és gyakorlati nehézségeiről valószínűleg kevesen tudnak többet Molnár Györgynél. Sem tőle, sem mástól viszont tudtommal nem olvasható olyan anyag, amelyből a hivatali vagy a PR szempontok helyett problémaközpontúan, a döntéshozás és a működtetés mechanizmusaiba is betekintve lehetne megismerni a projektet. Információmorzsákból kell következtetni, hogy egyénileg mik mozgathatnak valakit, hogy józsefvárosi képviselő akarjon lenni, és milyen nehézségekkel találkozik, ha következetesen szeretne dolgozni. Jó volna, ha olyanok írnának erről, akik közvetlenül már nem vesznek részt ebben, vagy éppenhogy javítani szeretnék a képviselői munka színvonalát.

A lehetséges pozitív hozamon kívül, tanulságos tapasztalat lehet a kerületi SZDSZ-é, melynek talán legtehetségesebb politikusa egyfajta privát információbróker szerepet alakított ki magának - miközben a párt józsefvárosi története valószínűleg úgy ér véget, hogy az embereik egyetlen maradandó értékű reflexiót nem írtak le arról, hogy mit alkottak húsz év alatt.

Szabó Gábor reagált a Révész Márta fórumában, de érdemi válasz nélkül:

"Javaslom, tegyen feljelentést 'Nem foglalkoznak velem egy ideje a kerületi politikusok' címmel az illetékes hatóság(ok)nál. Az eljárást ismeri, a postacíme(ke)t szintén. Hadd legyen pár jó napjuk..."

Erre én ugyanott:

(Gyakran jóval többet írok, mint amire reagálok, hiszen célom, hogy a tények és a saját értelmezésem összefoglalásával újabb és újabb lendületet adjak a vitának.)

Kedves Szabó Gábor! 

Korábbi szokásával ellentétben ön nem érvel, hibás tényállításokból következtet, vagy szimplán vagdalkozik. 

Önnek, gondolom, jogilag nincs mitől tartania. Arról nyilván nem készült írásos utasítás, hogy egyes hivatali eljárásokban az szmsz helyett az ön útmutatásai irányadók. Ha nem tartják be az szmsz-t, és van ellenérdekű fél, akkor kérhet jogorvoslatot. Személyes szankció az szmsz megsértéséből csak akkor lesz, ha a polgármester vagy a jegyző akarja, a jelek szerint nem akarja. 

Ami a Csécsei-szerződést illeti, Takács írta alá, és Xantus ellenjegyezte. Mindkettőnek feltétele, hogy az aláíráskor a szerződés időtartamára legyen fedezet, ami nem volt. A szerződés szövegében látok próbálkozást arra, hogy a felelősséget egyedül Takács viselje, de ez - a vonatkozó önkormányzati rendelet alapján - szerintem nem fog megállni, mindketten felelősök. Más viszont szerintem nem. Időközben eszembe jutott, hogy ön novemberben itt szépen leírta a vezetői egyeztetés folyamatát, s hogy egy szeptember 2-án elfogadott előterjesztés homályos mondatát szánták kölcsönös biztosítéknak a szóbeli megállapodásuk betartására. Szerintem ez sem fog menni, a fedezethez meg kell jelölni, hogy mire, meddig, mennyit (és ezt még október 7-én sem tették, bár akkor már késő is lett volna). De mindezt, gondolom, a politikusoknak nem kell tudniuk, a jogsértésekért (bár az utóbbi időben vannak kivételek) csak az aláírókat lehet felelősségre vonni. Tünetértékű, de szintén nem jogi kérdés, hogy ön szerint az számít, hogy a vezetők egymás között miről beszéltek. Szerintem meg az, hogy mi szerepel az elfogadott írásos előterjesztésekben. 

(Azért sem értem, mi az ön problémája a feljelentéssel, hiszen éppen akkoriban, amikor a feljelentést tették, írta ön egy fórumon, hogy rágalmazásért feljelent valakit a polgármester-jelölti kampányban tett állításokért. Kifejtette, hogy a rendőrség egy jogintézmény, amely arra való, hogy ilyen eseteket eldöntsön. Aki ezt fenyegetésként éli meg, írta, az nem liberális, hanem anarchista, ön pedig minden szaváért vállalja a felelősséget. Ezekkel mind egyetértek - még ha talán többet megengedhetőnek tartok is egy választási kampány véleményállításaiban, mint egy önkormányzati szerződés megkötésénél -, de ha ott jogkereső polgár, aki rendőrséghez fordul, itt miért vamzer?) 

Nyíltan írtam elismerést és kritikát az ön szerepéről és véleményéről. Szemben az ön vádjával, nem akarom összeugrasztani önöket, csupán megnevezem a forrásokban látott ellentmondásokat. Úgy tűnik, ilyesmikről nem szoktak nyíltan beszélni, legfeljebb időnként utalgatnak abból a célból, hogy egy másik politikusnak így üzenjenek. Szerintem ez nem szolgálja a jó döntéseket, és az önkormányzati döntések nem a politikusok magánügye. A döntés persze a mindenkori vezetőké. 

Tehát, az ön adathozzáférésének és utasítási jogkörének a bizonytalansága engem érdekel, de nem okoz gondot. Annál inkább okozhat a megbízójának, bár nem lennék meglepve, ha nem rendelkezne formális megbízással. Meg fogom kérdezni az önkormányzattól, úgy, hogy kötelező legyen válaszolniuk, de kíváncsi voltam, és úgy is illik, hogy előbb megkérdezzem öntől.

Szabó Gábor válasza ugyanott:

Nos, egy dolgot elmagyarázok Önnek, mert láthatóan nem érti. Ez pedig az Ön vamzer magatartása. 

A többi ügyben azt tesz, ami jólesik, bár mindenben téved: mind a kötelezettségvállalás, mind az szmsz, mind a tanácsadói szerepemmel kapcsolatban. Erre nemsokára úgy is rájön, ne menjünk a dolgok elébe. 

Tehát, vamzerkedés... 

Rossz analógiát próbál teremteni, bár várható volt, hogy megpróbálja majd valahogy összehegeszteni az én magatartásomat az önével. Ez általában sem sikeres stratégia, ám ez esetben különösen gázos. 

Nos: 

1. Nem tettem feljelentést, sem akkor, sem előtte, sem általában nem módszerem.

2. Tévesen idéz be több ponton, ebből a legeklatánsabb, mikor a rendőrséget a bírósággal keveri-kavarja. Olvassa el újra mit írtam és belátja tévedését.

3. Nem magam miatt figyelmeztettem a delikvenst - rólam mindenki nagyjából azt mond, amit akar - hanem amiatt a húsz ember miatt, akiket mocskolt. Nekik nincs bent a munkaköri leírásukban az, hogy el kell tűrniük a szemetet, ugyanis nem politikusok.

4. Ön jószándékú kérdezőt játszik, a szintén jószándékú válaszokat, valamit potenciálisan mindenki bármely beírását pedig az alapszituációtól idegen módon különböző eljárásokban használja föl. Személyesen ez sem zavar, citáltak már engem minden hatósághoz minden csinált ügyben, ám nem hiszem, hogy az anonim topiklakók örülnének neki, ha az ön emberkísérletének akaratlan résztvevőiként a rendőrség kikérné az IP címüket azonosítás miatt, hogy tanúként beidézhesse őket.

5. Mert Ön - és ez a leglényegesebb - valójában emberkísérletet folytat. Önt nem az egyes témák valós tartalma, a kerület gondjai érdeklik elsősorban, hanem csak ürügyként használja azokat, hogy tesztelgethessen különböző szituációkat. Tehetné és tenné is ezt bárhol, Önnek nem a kerület a fontos, hanem a saját "akciókutatása". 

Ez a magatartás pedig semelyik másik topiktársra nem igaz. Ha összeütközés, savazás, bármi van, az tartalmakról folyik, mondhatni józsefvárosi alapról. Még az általam legtöbbet ekézett Komássy Ákosról is elhiszem, hogy jót akar a kerületnek. A viták a szereplők között tehát Józsefvárosról, a különböző azzal kapcsolatos nézetekről szólnak, egyszóval közérdekünkről. 

Ön magánérdekból tevékenykedik és lábtörlőnek próbálja használni azt, ami nekünk az otthonunk. Attól, hogy éppen nyóckeresnek öltözött mostanság, attól az még csak egy álruha. 

További jó "akciókutatást"...

Válaszom Szabó Gábornak ugyanott: 

Kedves Szabó Gábor! 

Én sem tettem feljelentést az általam kezdeményezett ügyekben, és igyekszem meggyőzni az önkormányzatot, hogy az esetek közül kettőben háromban indokolt. Az alapja az önkormányzati iratok és a levelezés, amit a blogban közöltem, és a különböző vezetőknek korábban már elküldtem. Ha az önkormányzat továbbra is úgy dönt, hogy nem tesz feljelentést, és nem győz meg arról, hogy nincs igazam, akkor ennek a plusz tanulságnak a birtokában, teszek én. 

Az emberkísérletes kritikája érzékeny pontjára világít rá ennek a módszernek. Közügyekben, köztisztviselők és politikusok esetén szerintem elég kézenfekvő a megoldás: tartsd be a szabályokat, tájékoztass, érvelj, akkor nem fogunk ütközni. Ellenben ha azt szoktad meg, hogy csak az általad irányított nyilvánosság előtt lépsz fel, nem kérdeznek, és nem indokolsz rendszeresen, akkor ütközünk. Nem mondom, hogy ezzel minden etikai kérdés meg van oldva, vannak kétségeim, és szívesen veszem a laikus vagy szakmai kritikát. De a szervezetlen és jogsértő közhivatali eljárások esetében szerintem etikailag egyszerűbb a történet, mint például egy magánvállalatnál vagy egy falu lakói között. 

Magánemberekkel nincs dolgom, ha ők maguk nem akarják, felesleges ijesztgetnie a fórumozókat, miután Lévai Gábort már ijesztgette, egyébként szintén indokolatlanul. A beosztott tisztviselőkkel az a helyzet, hogy ha ügyfélként jogsértést sejtek, vagy bármi miatt úgy gondolom, hogy írni fogok róla, akkor elmondom, mi ez az egész, megadom a blog címét, javaslom, hogy tájékozódjon újra a szabályokról, és úgy járjon el, hogy meg tudja védeni az intézkedését. Előfordul, hogy a tisztviselő ezután is ragaszkodik a szerintem jogszerűtlen eljáráshoz. Ön ilyenkor mit csinálna? 

Persze ez sokkal általánosabb, mint ezek a konkrét ügyek. Mi a teendő azokkal az önkormányzati tisztviselőkkel, akik megfontoltan jogot sértenek, nem tájékoztatnak, nem érvelnek? Világos, rendszeresen elmondom, hogy az igazságszolgáltatás bármely szerve nagyon rossz megoldás arra, hogy rendet tegyen önkormányzatok menedzsmentjében. De mi a teendő akkor, ha belül senki nem akar vagy mer ütközni, hanem azt lesik, hogy majd kívülről jön valaki és valami? 

Több esetben a kezdeti ignorálás után az önkormányzatnál foglalkozni kezdtek a megnevezett problémával, majd olyan irányban intézkedtek, melyet én is javasoltam. A probléma nem csak az lehet, amit a vezetők annak tartanak, és a fejlesztés sem feltétlenül csak abból az irányból jön, amit finanszíroznak. 

A magánérdek és a közérdek elválasztása nehéz ügy. Az az irány szerintem nem ígéretes, hogy aki politikus vagy hivatalnok, azt a közérdek mozgatja, aki jogot érvényesít, kutat, publikál, tényszerű tapasztalatokat vitat meg, pláne ezeket összeköti, az ellenben önző, sőt opportunista ("lábtörlőnek próbálja használni azt, ami nekünk az otthonunk" stb.). Az sem ígéretes szerintem, hogy ön mondja meg, mi a közérdek, vagy hogy nálam jobban akarja tudni, hogy mik a céljaim. 

Az indulás mindenesetre nagyon személyes volt. Csécsei Béla szakszerűtlen vagy manipulatív indokkal majdnem megszüntette a forgalomcsillapítást az utcánkban. A hatóságok tétlensége miatt jól körülhatárolható vállalkozások egyre több szemetet öntöttek az ablakunk elé, az elszállítására az önkormányzat egyre többet költött, a vezetők pedig évekig nem reagáltak érdemben a bejelentésekre. Balesetveszélyes műtárgyat helyeztek el a ház előtt, aminek a papírjai nincsenek rendben, de a hivatal ragaszkodik hozzá, sőt minél többet kérdezek, annál több papírról kiderül, hogy nincs rendben. 

Ön az általam vitt ügyekben a Golgota téri szemétszállítás kapcsán érintett. Az is csak most derült ki számomra, hogy a Révész Márta tanácsnoki feladatköréről vitatkoztak, és ennek kapcsán megnéztem az ön volt tanácsnoki feladatkörét. Persze lehet, hogy a feladatköröket informálisan átalakították, vagy hogy nem lettek dokumentálva a döntések, de a szememben éppen ez a fő probléma az önkormányzat működésében, ami miatt sokan megszokták, hogy nem kell felelősséget vállalniuk. 

A saját ügyekkel szemben, nem kezdeményeztem az szmsz elfogadása, a Csécsei-szerződés, a szociális terület döntés-előkészítése témában. De figyelem, kérdezek és kommentálom, mert tényeket mutat meg annak folyamatáról és következményeiről, hogy a képviselők helyett néhány, részben nem is képviselő személy vitatja meg az elképzeléseket, és a szóbeli megegyezéseikre később a jogszabályok ellenében hivatkoznak. 

Igen, nagyon szeretném, ha megcáfolnának, és főleg az önkormányzati alapfolyamatoknak tenne jót, ha nem csak kivételesen beszélnének nyilvánosan e témákról.

Komássy Ákos válasza a korábban felvetett kérdésekben a honlapjukon, a saját fórumában, két részletben:

Kedves vajdapeterblog !

- Tudomásom szerint nincs olyan kérdés, amelyre Lévai Gábor hosszabb ideje nem válaszolt volna. Előfordul, hogy nem tudunk egy-egy kérdésre azonnal válaszolni, de előbb-utóbb mindegyikre szeretnénk.

- Vélt összefüggését én nem tudom, s nem is akarom megítélni. A Csécsei szerződést Kocsis Máté bontotta fel, szerintem ezzel saját kezűleg ismerte el, mekkora hiba volt annak megkötése. Amúgy ez egy lezárt ügy, azért nem foglalkoztunk vele a választás után, mert amit ebben helytelenítettünk, elmondtuk. Az ön által említett ködös utalgatást inkább hagyjuk. Tudomásom szerint frakcióvezetőnk tudott arról, hogy Csécsei békében, csendben távozik, de nem tudott annak részleteiről. Ha tudott volna róla, természetesen nem járult volna hozzá.

- A költségvetés tárgyalásának részleteivel kapcsolatos kérdéseire nem tudom a választ, vélt összefüggései véleményem szerint túlzottan mély körmönfont összesküvéseket feltételeznek önkormányzati képviselőkről. Biztos vagyok benne, hogy mindenütt vannak önkormányzati képviselők, akik nem vesznek részt minden ülésen, amelyen kötelességük lenne. Ennek lehet tényleges akadályoztatás is az oka, de mellesleg jelzem, hogy az önkormányzati képviselőség alapvetően nem jelent önálló egzisztenciát, így képviselőink jellemzően nem főállású alkalmazotti terjedelemben vesznek részt a KT és a Hivatal működésében, ellenőrzésében.

- Nem lett tabu a Csécsei szerződésből, elmondtuk, amit kifogásoltunk benne, a választás után pedig nem volt további mondanivalónk a kérdésről. Mint már feljebb említettem, a szerződés felbontása egyértelműen aláhúzza amit mondtunk, ez a szerződéskötés nem volt rendben. Szerintem a Csécsei szerződés mára egy lezárt ügy.

- Tudomásom szerint volt alpolgármestereink egy akkor elfogadott politikai hagyományt vittek tovább, amikor egyes tanácsadók kiválasztásánál a korábban megszerzett személyes tapasztalat legalább olyan jelentőséggel bírt, mint az illető objektív szakmai felkészültsége. Ma ez már nem korszerű, az azóta megnőtt transzparencia sokkal alaposabb szakmai indoklásra kényszerítheti a hivatalt, s az önkormányzati vezetőket is tanácsadók kiválasztásánál.

- Nem gondolom így. Továbbá azt sem gondolom, hogy a Magyar Szocialista Párt elmúlt húsz évének politikájával, minden abban vétett hibával nekem 2010. májusában megválasztott józsefvárosi pártelnöknek kellene elszámolnom.

- Nem gondolom így. Nem játszom cinkelt kártyákkal. Én nem kíséreltem sem ebben a kérdésben, sem másban eltitkolni semmit a nyilvánosság elől... - már ha erre utal a "cinkelt kártyák" kifejezéssel.

Egyelőre ennyi, hamarosan folytatom.

Üdvözlettel:
_________________
Komássy Ákos

Tisztelt vajdapeterblog !

Korábbi kérdéseihez visszatérve, jelzem, hogy a nyilvánosságprojektet folytatjuk most is és a választás után is. Ha vannak benne problémák az vélhetően technikai s nem politikai okokra vezethető vissza. A nyilvánosságprojekt ügyében felteendő konkrét kérdéseivel kérem frakcióvezetőnkhöz forduljon, mert ennek ő a gazdája. A választásokig ez így marad, a választás utáni feladatmegosztásra pedig a választás után térjünk vissza.

Nem érjük be természetesen azzal, hogy a jegyző azt mondja, hogy minden rendben van, de a bírósági perlés nem tartozik a politizálás legkifinomultabb eszközei közé, ezért azzal csak olyan szélsőséges esetben élünk, amikor egyértelmű, hogy más megoldás nincs egy probléma kezelésére.

Nem játszunk a nyilvánosság előtt sem sértődőset, sem nagyotmondósat, akkor sem, ha ilyen köntöst szeretne ránk aggatni. Amúgy például ezek a minősítések azok, amelyeket én spontán, érdemi kérdés nélküli provokációnak ítélek meg. S kimerítő választ ilyesfajta felvetésekre persze sosem fogunk tudni adni.

Én bízom benne, hogy a polgármester már a választást megelőzően megkezdi a hivatalból kikényszeríteni a törvény teljes körű betartását. Ha így lesz, s Józsefváros lakói támogatását bírjuk, a választás után reményeim szerint mi is nagyobb súllyal tudunk hozzájárulni az önkormányzati munka teljes nyilvánosságához.

A kerületi szocialistákat összefogó értékekről: szerintem alapvetően téves a helyzetértékelése. Mi, józsefvárosi szocialisták politikai és világnézeti alapon szerveződő közösségként működünk. A 2006 előtti időszakhoz nem tudok hozzászólni, de az elmúlt években ez egyértelműen így volt. Biztos vagyok benne, hogy nem kell a szocialista politika alapértékeit hosszan ecsetelnem, de azt, hogy mi Józsefváros jövőjét a befogadó társadalom kialakulását elősegítő kiegyenlítő fejlődésen, az esélyegyenlőséget teremtő korszerű, versenyképes oktatáson, az átlátható, tisztán gazdálkodó, a szociális igazságosságért dolgozó szolgáltató önkormányzaton és intézményein keresztül tartjuk sikerre vihetőnek. Ez a meggyőződésünk alapozta meg azt is, hogy a Magdolna Negyed Program és a Corvin-sétány, mint a szociális rehabilitáció és a beruházás alapú tőkeerős újjáépítés párhuzamos megvalósításának vagyunk következetes támogatói. Amúgy programunknak, a Gyarapodó Józsefváros programnak két kiadása jelent meg az elmúlt egy évben, s mindkettő olvasható honlapunkon is.

_________________
Komássy Ákos

A téma folytatásához klikk ide !