Ezek a legfontosabbak, később jönnek a kerületi blogokban
elszórt más előzmények is:
"08.szabogabor" (2011. április 19.):
"Ön egyszerűen nem ismeri, vagy nem ismeri el a kapacitás és a
prioritás fogalmát. Nehéz lehet nem észreveni, hogy a fő vonalakban
nem a propaganda, hanem a realitás a siker. Olyannyira nehéz lehet,
hogy az Ön esetében ez csak szándékoltan sikerülhet. Egyelőre
még a félkész házon dolgozunk, majd eljön a cizellálás ideje is.
Éppen elegen vannak, akik ezt kivárják.
(...)
A költségvetés a régihez képest jóval magasabb feladatszinten is
működési nullás, azaz azon kevés önkormányzat egyike vagyunk, amely
működést vagyonfelélésből vagy hitelből nem finanszíroz.
Ha a kapacitások programozásánal aközött kell dönteni, hogy
behozzunk-e újabb 3 milliárd forintot, amiből a működés
tökéletlensége miatt 100 millió elkopik, vagy a létező működésen
javítva takarítsunk meg 200 milliót, akkor minden alkalommal az
elsőt fogjuk választani, ugyanis ez még opportunity cosstal együtt
is 2,7 milliárd plusz-fejlesztés a kerületben.
A fejlesztési források ugyanis nemsokára elapadnak, addig el
minél többet behozni, amíg lehet. A város működtetését szinten
tartjuk, az nem rosszabb más kerületekénél. erre azonban ennél több
kapacitást nem fordíthatunk, mert soha nem visszatérő lehetőségeket
hagynánk ki.
Csiszolni ráérünk később, messze nem akkora a működtetési
problémák mennyisége, mint mondjuk e blog alapján tűnne.
Fejleszteni most kell, mert most lehet."
(itt)
"vajdapeterutca" (2011. június 3.):
Kedves Szabó Gábor és mindenki!
OK, szűken vett hatalomtechnikai szempontból szerintem nagyon
ügyesek voltak. Könnyen lehet, hogy jól megszívatják az MSZP-t, és
ha nem vigyáz, akár az LMP-t is: minden kritikus vagy árnyaló
észrevétellel szemben Kocsis Máté bemutathatja magát, mint az
emberek embere. Az is világos, hogy minél átfogóbb és radikálisabb
a kritika, annál hasznosabb, ha egyszerű állításokat százszor
ismételve akar győzni valaki. Könnyen lehet, hogy abban is igazuk
van, hogy szocialista párt tagsága egyszerűbben gondolkodik a
Fidesz hátterénél is, ezért és a doktrinersége miatt a Komássy
hiteltelenítése is sikerül. Lehet, hogy az ügyben lenyomja a
Fidesz-apparátuson belüli ellenfeleit is. Szóval bravo és
bravo.
Ugyanakkor, ha az ember összekavar városfejlesztést, többféle
szakpolitikát, közigazgatási szervezetfejlesztést, pártapparátusi
önpozicionálást, és nem látszik az ügyben más erőfeszítés, mint a
szimpla hatalomtechnika, annak szerintem lesznek
következményei.
Leírtam
Lesley-nél, és nyilván sokat fogunk és fognak még róla
beszélni, itt csak pár felvetés.
Bár a népszavazáson irreleváns, de a kérdésnek előbb-utóbb lesz
szakpolitikai és szervezetfejlesztési vonatkozása is. Bár a
szakpolitikák közül a gazdaságpolitikának lesz döntő jelentősége a
Fidesz választási sikerében (akkor is, ha mondjuk lesz legalább még
egy, nem kétharmados ciklusa is), de ugye ennek sikerére enyhén
szólva nincs biztosíték, és ha volna, sem viszi el a hátán az
összes többi szakpolitikát, ha azok esetleg szarok. A Fidesznek
tehát szerintem a legkevésbé sem érdeke, hogy a politikusai nagy
ívben tegyenek a szakpolitikákra a maguk területén, még ha
személyesen kényelmesnek látszik is.
Nagy különbség minden más ciklushoz képest az óriási
felhatalmazás és felelősség. Ez a logika, amit a Kocsis-Szabó
tandem itt követ, szerintem a FIDESZ és az SZDSZ elmúlt két
ciklusbeli politikájából van összegyúrva, és ez nem alkalmas a
mostani helyzetre.
Hatalomtechnikában majdnem marslakóként úgy látom, hogy Kocsis
Máté túlzottan hozzákötötte most magát ehhez az ügyhöz. Kockázatos,
hogy a Fidesz-apparátus szemében is annak fog tűnni, ami a
népszavazáson kifejezetten esélyessé teszi: egyrészt az egyszerű
mondások embere, akire valamiféle párt ökle szerepet rá lehet
bízni, de bonyolult apparátusok menedzsmentjét - beleértve bizony a
rendvédelmi szervezeteket is - isten mentsen. A másik, hogy egy
agresszív kismalac a párttársaival szemben, aki ahelyett, hogy
egyeztetne, kész helyzet elé állítja őket is (egy másik kerületi
polgármester is érezheti magát majd kicsit akár Komássynak). Nekem
aztán alig van fogalmam a fővárosi politikusok viszonylatairól, de
a Tarlós István úgynevezett egyetértő közlésében azért észreveszem
azt is: majd jól felbátorítod a többieket is, hogy ha akarnak
valamit, akkor akciózzanak a többiek ellenében, mert az a
pártkollégákkal szemben is egyszerűbb, mint egyeztetni és
érvelni.
Két éve, mikor elkezdtem ismerkedni az itteni szereplőkkel,
olvastam a Szadireform programot. Hasonlónak látom, mint amilyennek
önt: van benne egyfajta szigorú logika, amit erős sugalmazással,
mondhatnám manipulatíve nyomat, és ami az ereje, attól nagyon
sebezhető is: rettentő egyoldalú. Ha nem az egyéb bajai miatt esett
volna szét a volt pártja, akkor szerintem azért esett volna, amit
ott leírtak. Kétségtelenül, a Fidesz pártszervezetének vannak és
még inkább lesznek hasonló dilemmái: az erős központosítás kontra a
helyi szervezeteknek mint erős egyéni érdekeltségeken nyugvó
politikai vállalkozásoknak a működtetése. Ráadás a Kocsis Máté
személyes dilemmája a helyi és az országos politizálás között
(szerintem közös a két szintben, hogy elsősorban meg kellene
tanulnia őket, és a legkevésbé sem elégedetten széttekinteni).
Szóval minden ott van ennek a történetnek a közeli hátterében,
és miközben elszórakoznak majd a szavazással, a főszereplő sokáig
viszi majd magával ezt a történetet.
Plusz az ön személye és a kapcsolatuk, amit nem másért tartok
problematikusnak, mint az ön korábbi közterületi ügyekben való
hivatalból érintettsége, illetve az elmúlt két ciklus tanácsadói
szerződéseinek kibeszéletlensége. Nyíltan mondom, politikailag
egészen biztosan felelősnek tartom önöket, jogilag szerintem nem
felelősök, mert nagyobb tétben játszanak, és vigyáztak magukra.
Mások viszont nem vigyáztak magukra, könnyen lehet, hogy ők komoly
bajba kerülhetnek. A Kocsis-Szabó tandem viselkedése ebben
külön-külön is, együtt is, enyhén szólva következetlen. Eddig sem
gondoltam, hogy meg tudják úszni, hogy foglalkozzanak vele, de hogy
ennyire összekötötték magukat, és ennyire provokatívan (ti. a
jogsértések zöme közterületi ügy, amikben most vitézkednek), most
még kevésbé gondolom. És remélem, látják, hogy én azt mondom, amit
gondolok: a jogilag közvetlen felelősökön kívül mindenki jól
járhatna, ha ezeknek az ügyeknek a végére pont kerülhetne. Ha nem
kerül, akkor vinni fogják magukkal sokáig.
(itt)
"szabogabor" (2011. június 12.):
"Az Ön cseppje, amiből aztán mindenre extrapolál, a következő:
volt néhány olyan önkormányzati történés, mely valszeg jogszabályt
sértett, továbbá külső szemlélő számára nem látszanak a humán
területen intézményi fejlesztések.
(...) Ön - saját maga által is elismerten - nem rendelkezik
elméleti és gyakorlati tudással a közrendvédelem területén. A
városfejlesztéshez hasonló itt is a helyzet. Mi rendelkezünk e
területen a legjobb szakemberekkel, ugyancsak hozzánk járnak
tanulni mások, próbálják helyi viszonyaikat aszerint rendezni, hogy
kompatibilissé váljanak a mi rendszerünk alkalmazására. A
humánpolitikai ággal ellentétben itt nemcsak szubjektív érzületek,
hanem objektív eredményességi mutatók is vannak, amelyek az egyes
kerületek között összehasonlíthatók. Mindegyikben kimagasló a
teljesítményünk. A parkolási rendszer a közrendvédelem
finanszírozásához szükséges, ám a lényeg a közrendvédelem.
Nem tudom, elgondolkozott-e már azon, hogy van-e vajon
összefüggés aközött, hogy a kerület polgármesterét kérték fel és
választották meg a Parlament Rendészeti Bizottságának elnöki
posztjára, és aközött, amit Józsefvárosban műveltünk és művelünk e
területen. Ha nem lát ilyen összefüggést, azzal saját magának mond
ellent: ez esetben ugyanis a policy egyáltalán nem játszana
szerepet a döntéseknél. Akkor viszont kár aggódnia azért, hogy majd
más területeken a fejünkre koppintanak majd valakik, valamikor,
valahonnan.
Számomra kiderült, hogy a politikát, mint szakmát, alapvetően
szintén nem érti. Azt gondolja, hogy hiba, mikor a politics
szintjén több komponenst is egyidejűleg használunk, pedig ez a jó
politics alapvető eleme. A politikáról Önnek elavult tézisei
vannak, a policy-n kívül mást nem is hajlandó észlelni, pedig már a
tévé is színes lett közben, nemhogy a professzionális politika.
(...) A prioritás 2013-ig a városfejlesztés és a közrendvédelem.
Közben folynak megalapozó munkálatok a további célfüggvényekkel
kapcsolatban is. Négy évnyi teendőt fél év után értékelni nem túl
szakmai megközelítés.
(...) Ha Ön valamihez nem ért, vagy valamivel nem ért egyet,
akkor ott kizárólag saját percepcióra hagyatkozva próbál
általánosítani. Ön elvárja az intelligens tanulást és egyrészt nem
hiszi el, hogy az elmúlt tíz évünk másról nem szót, mint arról,
másrészt Ön saját magától ugyanezt nem várja el. Mi alapján ítéli
meg politikánkat, városfejlesztésünket, közrendvédelmünket, ha
mindezen szakterületeken Ön nem rendelkezik és láthatóan nem is
kíván felvérteződni összehasonlítások alapjául szolgáló külső
tapasztalatokkal? Néhány korábban el....ett közterületi
történetből következtet arra, hogy csak a parkolási bevételekkel
foglalkozunk, és a közrendvédelmet elhanyagoljuk?"
(itt)
"08.szabogabor" (2011. június 13.):
Vegye figyelembe a szereplőket és a kialakítandó szervezeti
kultúrát.
Három dologban a mostani vezetési gyakorlat radikálisan
különbözik az előző ciklusokétól.
1. Nem kell állandó bozótharcot vívni pártok ejtőernyőseinek
távoltartására. Az alkalmasság mindennél előrevalóbb szempont, az
elvárásrendszer teljesítményelvű, és nem haveri gyakorlatú.
2. Az önkormányzati apparátus sokszoros bekötése - szervezeti
értelemben - megszűnt. Nincsenek fontos emberek által elvárt
egymásnak ellentmondó kívánalmak, melyeknek nyilvánvalóan
lehetetlen megfelelni, ami a munka elkerüléséhez vezet egyszerű
"megúszás"-i logika alapján.
3. Minden más korábbi önkormányzati vezetőhöz képest a
polgármester sokkal nagyobb hatalommal rendelkezik. Egyrészt
homogén a helyi csapat, másrészt a parlamenti és pártpolitikai
színtéren is erős szereplő.
Nos, mi következik mindezekből...
Sokkal nyugodtabb a hangulat az önkormányzati intézményekben,
mint bármikor korábban. Nem vívnak vezető politikusok egymással
harcokat, amikbe kényszerűen bevonódnak az apparátusok is, majd a
csata végeztével bűnbakká lesznek.
Ez korábban sokakban félelmet szült, néha kiszámíthatatlan
munkaügyi következményekkel járt.
A szervezeti struktúra egyutasra és funkcionálisra formáltatott,
ami bürökratikus szervezetben jobb, mint a korábbi nagyjából
áltenzor-struktúra volt. Az egyutas, funkcionális szervezetek
hátrányai számomra is nyilvánvalóak, ám jelen fázisban az új
szervezeti kultúra kialakításához sokkal számosabb előnyt kínál,
mint amennyi rugalmatlanságot szül.
A vezetői kar intézményi és hivatali szinten is teljesen
kicserélődött, és a változtatások elve egyértelmű lévén
-teljesítmény, képesség - nyugalmat és emelkedő munkamorált
tapasztalunk.
Nem kívánunk újra ijedtséget szülni kétes kimenetelű
vizsgálatokkal. Itt jön be a képbe a Máté politikai ereje.
Ő a teljes politikai erőtérben egy kardszárnyú delfin
entitásával bír. Egyszerűen nem tud úgy lépni, hogy annak ne
legyenek komoly következményei. (Tudom, képzavar, mert az orca nem
lép, hanem úszik, de ennyi tán belefér.)
Ha ő elrendel egy vizsgálatot, annak több a nemkívánatos
eredménye, mint a pozitív. Ha nettó akarok lenni: mindenki
Össze....ja magát. Márpedig ha egy szervezet egészének normáit a
kiszámíthatóság, a nyugalom, a teljesítmény irányába akarjuk tolni,
akkor nem szabad halálra rémíteni senkit, nemhogy az egész
apparátust.
Ha egy orca beúszik egy öbölbe, onnan a halak, a pingvinek, a
fókák azonnal elmenekülnek, pedig lehet, hogy csak fürödni akart,
és egyáltalán nem éhes. Ha egy birodalmi lépegetőre smiley-t
rajzolunk, attól még az nem válik jópofává.
Szóval csak óvatosan a vizsgálatosdival.
A nyugalom, a kiszámíthatóság, a szakmaiság (jééé) most
mindennél fontosabb. Idő kell, hogy mindenki megértse, nem kell
feneket nyaldosni, nem kell keverni-kavarni. Elég jó teljesítményt
nyújtani és pont.
Ön ugyanúgy tudja mint én, hogy a legnehezebb a szervezeti
kultúrát megváltoztatni. Mégis soxor olyan elvárásokat közöl,
amelyek csak akkor lennének teljesíthetőek, ha már átálltunk volna
az új morálra. Idő kell, nem kevés.
Ha egy év múlva is úgy látja, hogy nem történt érzékelhető
változás apparátusaink működésében, akkor lesz értelme részletekbe
menően vitatkozni, addig meg nem nagyon, mert egyelőre erdőt
telepítünk, nem bútorgyárat.
(itt)
"vajdapeterutca" (2011. június 15.):
"Miért kellene egy évet, vagy akár egy hetet is várni, hogy a
munkatársakkal közöljék, hogy a bejelentések között nem lehet
válogatni? Hogy szerkesszenek olyan eljárásrendet, ami visz némi
kockázatot abba, ha a köztisztviselő eltüntet egy bejelentést? Hogy
többszöri kérdés után a kisebbik rossznak tartsa, ha politikusokra
hivatkozva megtagadja egy bejelentés iktatását?
(...)
Az esettáramban van ugye három plusz egy jogilag releváns ügy,
és több olyan, ahol "csak" egyéb okból kifogásolható, hogy a
környékbeliek 1-5 éve nem kapnak választ a kérdéseikre. A jogilag
kezelhető ügyeknél a büntetőjogi elévülésre várnak?"
(itt)
"08.szabogabor" (2011. június 15.):
"Ha nem fogadja el, hogy mit miért teszünk, vagy nem teszünk,
akkor nem fogadja el. Sokszor leírtam, sok megközelítésben Önnek az
összefüggéseket, többet erről láthatóan nincs értelme
vitatkozni.
Ön a vizsgálatokat tartja prioritásnak, mi meg az új szervezeti
kultúrához alapfeltételként szükséges nyugalmat. Passz."
(itt)
"vajdapeterutca"
(2011. június 15.):
Úgy látom, ön mellébeszél. Öt év
után oda jutottunk, hogy lényegében ugyanaz a szöveg, mint amikor
az első ügyet felvetettük Varga Katalinnak.
Én a fejlesztést tartom
prioritásnak. A vizsgálat, bárki végzi az arra feljogosítottak
közül, nem egyéb, mint eszköz ahhoz, hogy az adott tevékenységekben
a jövőben betartsák a szabályokat az önkormányzatnál.
(Amiről a kérdéses esetekben
kifejezetten gondolom azt is, hogy a közjót szolgálják, tehát nem a
kákán csomót keresés jellegű észrevételek.)
Az önkormányzatnál keletkezett
dokumentumokból szerintem kiderül, hogy a hasonló eljárások
jövőbeli jogszerűségére sincs garancia, amennyiben továbbra sem
tesznek semmit érte, hogy legyen. A jegyzővel folytatott
levelezésemből szerintem kiderült, hogy az adott ügytípusokban nem
kívánt tenni a törvényesség biztosításáért. Lassan egy éve pedig
nincs jegyző, a helyettese,
akivel egyébként személyes rossz tapasztalataim nem voltak, szintén
részt vett korábbi eljárásokban. Gondoltam, megvárom az új jegyzőt
azzal a kérdéssel, hogy szükségesnek lát-e a kérdéses ügyekben
bármilyen további intézkedést, mint amit az elődje tett. Azonban az
ön eszmefuttatásai kétségessé teszik számomra, hogy érdemes-e
tovább várni.
Megbízhatóbb és szabálykövetőbb
hivatalt szeretnék, de nem általános víziókban és hadtörténeti
fejtegetésekben hiszek, hanem konkrét hivatali ügymenetek
megjavításában. És ebben az esetben nem huszonegyedik századi
tudásgazdaságról van szó, hanem huszadik, sőt tizenkilencedik
századi bürokratikus fegyelemről. Például hogy a
közterület-felügyeletnél legyen olyan iktatási rendszer, hogy a
tisztviselőnek, ha bármi miatt úgy hozná a kedve, hogy hivatalos
bejelentéseket eltegyen magának vagy megsemmisítsen, azt ne tehesse
meg. Tapasztaltam, hogy aki nem ismeri eléggé az ügymenetet, az
hajlamos csodálkozni ezen, és jóhiszeműen azt mondhatja, hogy az
eljárásaik szabályosak, hiszen ő semmilyen problémáról nem hallott.
Én pedig tapasztaltam nem szabályos eljárásokat, és az illetékesek
részéről máig nem tapasztalok komoly szándékot, hogy
megjavítsák.
Azért kell vizsgálni konkrét
eseteket, mert másból nem tanulnak. Azt is mondta nekem, hogy már
nincsenek ügyek. Nem állítom, hogy vannak. De ha a korábbi ügyek
keletkezésének eljárási, hivatali okait makacsul nem akarják
tudomásul venni, akkor semmi biztosíték rá, hogy nem lesznek
újra.
Az ön szavaiból azt veszem ki, hogy
úgy véli, Kocsis Máté a múltban túl gyenge volt, most pedig túl
erős ahhoz, hogy a hivatal eljárási hibáinak a lehetőségét
nyilvánosan fel lehessen vetni, és ezzel foglalkozni lehessen. Én
úgy vélem, hagyja ki ebből ön és a hivatali apparátus Kocsis Mátét.
Akinek persze bőven van politikai felelőssége például abban, hogy
ön a tanácsadójaként itt ilyesmiket írhat. Önöknek viszont a
hivatalban szerintem a hivatali eljárásokkal volna érdemes
foglalkozni, nem pedig megpróbálni a Kocsis háta mögé bújni. Aki
egyébként az általam kifogásolt egyik ügyben a vizsgálat
kezdeményezője volt, méghozzá kétszer is. Ott tehát történetesen
nem akarok egyebet, mint hogy vigye végig - ami tudtommal a
kötelessége is -, és ne tartsa meg magának a vizsgálati
eredményt.
Ön a problémás ügyeknek, lévén
zömmel a közterület-használattal és a közrenddel kapcsolatosak,
hosszú idő óta a közelében van. Amivel semmit nem állítok az ön
esetleges jogi felelősségéről, a politikai felelősségéről pedig
azért nem állíthatok, mert már nem politikus. Tulajdonképpen erről
tényleg nem kellene vitatkoznunk, mivel nem ismertek az ön pontos
felelősségi körei, miközben tényleg hálás vagyok önnek, hogy segít
világosabban látni a helyzetet.
Értsem úgy a válaszait, hogy az
önkormányzatot nem érdekli az általam elemzett esetekből látszó
törvényességi problémák megszüntetése? Vagy hogy nincs elég ember
az önkormányzatnál, aki a hivatali területén képes volna
megjavítani egy eljárást?
A nyugalomra törekvésben és a
kultúra fejlesztésében teljesen egyetértek, és drukkolok önöknek.
De konfliktusok mindig lesznek, a lezáratlan ügyek esetén pedig nem
lesz nyugalom, mert belül is mindig lehet, aki érdemesnek tartja
felemlegetni.
Az ön által fent leírt hivatali
működés erőket elfecsérlő és morált romboló jellegében teljesen
egyetértek. Csak éppen a mindenkori erős emberek így is inkább
egymást tekintették-tekintik partnernek, mint a választóikat és a
munkatársaikat. Amiről itt evidenciaként ír, azt köröszakadtáig
tagadták vagy elhallgatták, kivéve néhány nyilvános idomítási
kísérletet és indulatkitörést.
Nagyon egyetértek, hogy a hatalmi
játszma eldőlte erőforrásokat szabadít fel. A koncentrált
hatalommal azonban felelősség is jár, ahogy erre ez a blog is évek
óta figyelmeztet. Azt mondják, teljesítményelv (amivel teljesen
egyetértek). Azt mondja, hogy a humán szolgáltatásokban dolgozókat
és vezetőket csak szubjektív érzületek alapján lehet megítélni (ami
súlyos szakmapolitikai tévedés az önök részéről). Azt mondja, ezzel
szemben a közterület-felügyeletet és közrendvédelmet objektív
kritériumok alapján lehet értékelni (ami nem ilyen egyszerű).
Miközben következetesen ellenáll például annak az igénynek - hogy
csak ön, vagy az egész vezetés, ez nem világos -, hogy biztosítsák
a felügyeletnél, hogy a bejelentéseket iktatni kelljen, és ne
lehessen eltüntetni bármilyen megfontolásból, például a panaszolt
esetben politikusokra hivatkozva (ami súlyos
törvénysértés).
Ezek komoly ellentmondások az
egyébként konzisztens és tetszetős okfejtésében. Ha nem volna
mögöttem öt év tapasztalat, akár meg is győzne. De így a Varga
Katalinéhoz hasonló érvelést hallok mögötte. Azt gondolom, hogy
akik öt éve az első ügyet felvetettük, én pedig utánajártam és
leírtam, kiszámíthatóak vagyunk, ugyanazokat az egyszerű
elvárásokat támasztottuk mindvégig. Azt hiszem, nem figyeltek, a
játszmáikkal voltak elfoglalva. Nekem úgy tűnik, most is inkább a
játszmáikkal vannak elfoglalva a teljesítményelvhez képest
ahhoz képest, amit
kommunikálnak. Talán mert arra gondolnak, hogy négy évig végképp
azt csinálnak, amit akarnak, akiket Kocsis a háta mögé vesz, a
többieknek meg annyi.
A magam részéről azt tudom ígérni,
hogy politikai játszmázást és haszonkeresést tőlem nem fognak
látni, miközben a dokumentáláshoz és a nyilvánossághoz persze
továbbra is ragaszkodom. (Ezért is utasítottam vissza korábban,
bármennyire is megszokott és célszerű a gyors intézkedésekhez, a
meghívást szóbeli egyeztetésekre, amit egyszer fölrótt nekem. Pláne
az írásos válasz helyett.)
Azt javaslom, hogy dolgozzanak, és
ne célozgassanak Kocsis Mátéra. Csupán ígéretek nem elegek, az évek
során sok ígéret elhangzott, mégsem sikerült lezárni az
ügyeket, pedig ahogy önök is mondták, ideje a cselekvésnek. Mi
akadályozza akár önt, ha tényleg befolyása van az ügyekre, akár a
hivatal illetékes vezetőit, hogy a keletkezett dossziék alapján
intézkedéseket tegyenek az
eljárások jogszerűsége érdekében? És hogy erről engem mint
beadványtevőt, a korábbi jegyzőnél komolyabban vehető módon
igyekezzenek meggyőzni?
"08.szabogabor" (2011. június 17.):
"Amennyit nézegettem és nézegetek európai példákat, abból nem
látszik valamiféle egységes 'európai út'. Inkább azt látom, hogy
még a legrégibb demokráciákban is erőre kap a rendpártiság. Kicsit
több volt a jog, mint a kötelesség, az egyensúlyba hozás meg
sokaknak nem teccik."
(itt)
"vajdapeterutca" (2011. június 18.):
Az ismétlés nem elegáns, de célravezető, és ezentúl rendszeresen
számíthatnak rá.
A józsefvárosi vezetés szerintem minden, csak nem rendpárti.
Működtet egy rendetlen, visszaélésekre alkalmas közigazgatást.
Majd a szabályozás néhány elemével kapcsolatban harsány politikai
kommunikációba kezd, a lakossági és szakmai jellegű észrevételek
mérlegelésétől és megválaszolásától elzárkózik.
A polgármester által korábban kezdeményezett rendészeti tárgyú
vizsgálatot a hivatal nem hajtja végre. A polgármester
újraindíttatja a vizsgálatot, majd az ő rendészeti, politikai
(stb.) tanácsadójától tudjuk meg - talán maga a polgármester is -,
hogy a vizsgálat továbbra sem aktuális. Sőt káros lenne - így a
polgármester nevében beszélő rendészeti tanácsadó -, mivel
felzaklatná az apparátust, meghurcolhatna tehetséges és ártatlan
embereket.
Azt is megtudjuk tőle, hogy a bejelentések fogadása, iktatása
körüli rendetlenség megszüntetése sem tartozik a vezetés
prioritásai közé, habár így a hivatalnokoknak és a politikusoknak
továbbra is lehetőségük van a számukra kellemetlen dokumentációt
magukhoz venni vagy megsemmisíteni.
A rendészeti, politikai (stb.) tanácsadó ezzel egy időben
szintén üzeni a web2-n hogy a polgármester, mint a parlamenti
rendészeti bizottság elnöke, akkora hatalom, hogy ha valamire csak
ráemeli is a tekintetét, mindenki halálra rémül. Az önkormányzatnál
tehát a problémák megvitatása, pláne nyilvánosan, teljesen
lehetetlen. Mindennek a közlését pedig a polgármester rá, a
rendészeti, politikai (stb.) tanácsadóra bízta, aki már ciklusok
óta befolyásolja az apparátusban történteket, és jelenleg is
befolyásolja.
A rendpártiságról az ön által hivatkozott Európában és
Józsefvárosban, szerintem:
Az angolszász és a kontinentális európai rendpártiság erősödése,
a tolerancia csökkenése úgy következik be, hogy a közhivatalaik és
a közszolgálataik mindig is felelősséget vállaltak és vállalnak a
maguk működéséért. Az újraelosztó állam összeszűkülése sem az
ellátások megszüntetését, hanem a jobb célzást jelenti, amihez
szintén szakszerű és felelősen végzett eljárásokat kell kitalálni
és működtetni.
A józsefvárosi hivatali rendpártiságból ezzel szemben annyit
látok, hogy a vezetőknek fontosnak tartott néhány területre
csoportosítják az erőfeszítést. A többiben pedig az ügyfeleket,
néhány könnyen pellengérre állítható csoportot hibáztatnak, és
különböző befolyásos vezetők védelmét keresik, a maguk területén
végzett kemény munka és a felelősségvállalás helyett is.
Már ha az egész rendpártiság-vonal nem tisztán csak polkomm
taktika a polgármesternek a Fideszen belüli helyezkedéséhez. Az ön
közlései alapján ez is könnyen lehetséges. Természetesen ahhoz is
joguk van, ésszerűség is van benne, bár főleg az érintett és a
közvetlen környezetük, például az ön számára. Ellenben mondjuk a
Fidesz nem sokra megy vele, ha a tisztviselői egyre inkább
felfedezik maguknak, hogy milyen jó nekik egymás rovására
helyezkedni.
(itt)
"szabogabor" (2011. június 18.):
"Nem hiszem, hogy tudatosan csúsztatna, inkább csak összekever
dolgokat.
Az, hogy nem fogunk vizsgálatokat elrendelni, csak akkor, ha
arra súlyos okunk lesz, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az észlelt
anomáliák kiküszöbölésére nem teszünk meg mindent.
Ön - szerintem hibásan - a változás-management alapelemének
tekinti a vizsgálatot. Szerintem meg az az utolsó igénybe veendő
eszköz. Úgy is lehet változtatni, hogy nem generálunk félelmet.
A hibás következtetések, tényszerűen:
1. Nem következik abból, hogy nem rendelünk el vizsgálatokat,
hogy ne tennénk rendbe a közrendvédelmi bejelentések fogadását és
iktatását. Éppenhogy azt tesszük, augusztustól egy bejelentéstől az
intézkedésig dokumentált folyamat-adminisztrációs eljárás lép
életbe, annak támogató technikai hátterével.
2. Abból, hogy egy polgármesteri vizsgálat félelmet szülhet a
hivatalban és az intézményekben, nem következik hogy ne lehetne
nyugodtan vitatkozni az apparátuson belül. Kívülre ezt valóban nem
kommunikáljuk, mert a nyilvánosságra a döntések, és nem az ahhoz
vezető belső utak tartoznak.
3. A Máté igen magas polcon indította az országos politikai
pályafutását, aligha van szüksége polkomm-ra ahhoz, hogy kellő
súlya legyen a Fideszben. A rendpártiság helyi téma, első lépcsője
a népszavazás, de ennek a ciklusnak a végére minden szempontból
rendet akarunk a kerületben."
(itt)
"szabogabor" (2011. június 20.):
"Magam is előrébbvalónak tartom a "kemény" kormányzást a
tiszteletkörök helyett. Tudom, ez csúnya rossz, meg minden, de
akkor is ez van. Ez a "társadalmi vita" szerintem komcsi maradvány,
és épp arra irányult anno, hogy az eredeti szándékot átvive
demokratikus marketinget kapcsolhasson egy nem demokratikus
rendszerhez. Szabad választások hiányában ez az egyeztetősdi, meg
az üzemi tanácsok voltak a látszat-egyenlősdi eszközei.
Most vannak szabad választások, van politikai felelősség, a
rossz kormányzás beszüntethető a szavazófülkében. Ha az ember jól
akar kormányozni, akkor úgy halad, ahogy eltervezte, és nem csinál
úgy, mintha másnak is felhatalmazása lenne ugyanerre. Az
érdekegyeztető tanács, meg az összes többi ilyen, műbalhé. Ha pedig
a hatékonyság és az elegencia között kell választani. akkor én is
az elsőt választom.
(...)
A politológia két kormányzati filozófiát ismer, és ismer el
egyenrangúként. Az egyik a konszenzusos, a másik a többségi elvű.
Egyik sem kevésbé demokratikus, vagy liberális a másiknál.
A két modell közül általában aszerint választanak az országok és
a politikai erők, hogy milyen a társadalmi-gazdasági környezet.
Válság idején mindig a többségi elvű kormányzás kerül előtérbe.
Hogy botrányozzak kicsit, idézem Kóka örökbecsűjét erre
vonatkozóan: 'Nem a békákat kérdezzük meg a mocsár
lecsapolásáról.'
Az európai koraszülött szociális piacgazdaságok a továbbiakban
nem fönntarthatók. Szép kísérlet volt, csak majdnem csődbe ment.
Illetve valahol nemcsak majdnem.
Újra kell szabni a társadalmi-gazdasági kereteket, mondhatni le
kell vágni a lábakat annyira, hogy beférjenek a takaró alá.
A liberális demokrácia négy alappillére:
1. Szabad választás.
2. Szabad véleménynyilvánítás.
3. A származás szerinti különbségtétel tilalma.
4. A hatalmi ágak szétválasztása.
Amíg ezek magvannak, addig bizony ízlés kérdése, ki milyen
eljárásokat tart eredményesnek.
És bizony, sok európai országban léteznek kommunisztikus
egyeztetési struktúrák. Illetve léteztek, most kezdik leépíteni
őket...
Azt hiszem, a Fidesz kétharmados győzelme épp annak köszönhető,
hogy a társadalomnak elege lett a konszenzusos döntéshozatalból.
Nagyjából az eredmény a "kezdjen már el valaki kormányozni"
közérzületnek köszönhető. Ugyanez az oka, hogy a kemény
intézkedések messze nem járnak olyan népszerűségvesztéssel, mint
amit sokan vártak, vagy éppen reménykedtek benne."
(itt)